9. fejezet

Halihó!

Igen, megint én, de ezúttal már résszel jövök. Sikerült előbb befejeznem, így felrakom ma, csakhogy biztosan időben érkezzen.

Valamint ezennel hivatalosan is vége a hónapokat átölelő szünetnek! remélem örültök, és tetszeni fog a rész. Véleményeket, pipákat most is szeretettel várom, ahogy mindig is. xx

Sajnos az eltervezett egyhetes utunknak előbb vége lett, mint ahogy terveztük, amiért leginkább Ana-t okolnám, aki végig kibírhatatlanul viselkedett. Mindenkibe és mindenbe belekötött, ha valami nem úgy csináltunk, ahogy ő eltervezte, vagy, ahogy neki megfelelt volna. Így ezt megunva három nap után összeszedtük az összes cuccunkat és elindultunk hazafelé. Mert azt mégsem tehettük meg, hogy Ana-t dobjuk ki, annyira még nem sikerült vérig sértenie minket.

Így történt, hogy három nap elteltével belépek az üres lakásba, ami ugyanúgy áll, mint hagytam pár nappal ezelőtt. Bár nem mintha ez meglepő lenne, hiszen három nap alatt nem változhatott meg teljesen.

Tekintettel arra, hogy este nyolc óra van, egyáltalán nem csodálkozom, hogy anyát nem találom otthon. Pont ezért gyors fürdés és átöltözés után a munkahelye felé veszem az irányt. Egy jó húsz perces, zenehallgatással töltött séta után érkezem meg, azonban anyut sehol sem találom.

-          Stella, szia! – integetek vidáman a lánynak, akit már hetek óta nem is láttam.

-          Layla! – mosolya kiszélesedik, amikor észrevesz, és a pulton áthajolva megölel. – Ha már itt vagy, nem szeretnél besegíteni? Eszméletlen, hogy mi van itt, ahhoz képest, hogy hétköznap van.

-          Szívesen. Akkor átöltözöm.

Eltekintve attól, hogy nem pont ezért jöttem, mindig szívesen besegítek, hiszen imádok itt lenni. A helynek van valami különlegessége, ami teljesen magával vonz. Talán a fel-alá ugráló, illetve táncoló tömeg, melyben fiúk és lányok, középkorúak és kicsit fiatalabban keverednek, mindenféle ruhákban, kevesebb vagy több alkohollal az ereikben. Elbűvöl az, hogy egy estére félreteszik minden gondjukat és szórakoznak, vagy éppen elhozzák minden gondjukat, annak reményében, hogy itt majd elfelejthetik azokat. Mindenki más okból jön be ide, azonban mindegyiküknek egy célja van: jól érezni magukat, vagy így, vagy úgy.

Teljes felszereltségben lépek ki az öltözőben rám települő csendből, hogy megkezdjem az előre nem tervezett, esti műszakomat. Valamint nem utolsó sorban, hogy megtudjam, merre jár az én drága anyukám. Azonban, ahogy azt az emberek mennyiségéből meg tudom jósolni, az este végéig nem fogom megtudni, merre találom, vagy hol van egyáltalán.

-          Milyen régen volt, hogy együtt dolgoztunk már. Szóval ideje lenne mesélned! – ül le az egyik pult mögötti székre Stella, amikor valamikor hajnalban kicsit alábbhagy a nagy nyüzsgés.

-          Miről szeretnél hallani?

-          Anyukád valami olyasmit említett, hogy van egy fiú…

-          Pletykás... – szememet forgatom, mire elvigyorogja magát. – Semmi komoly, csak barátok vagyunk. Vagyis…

A megismerkedésünktől kezdve, egészen a legutóbbi találkozásunkig mindent elmesélek Stella-nak, persze kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert közben egy-két embert ki is kell szolgálnunk.

Stella pár évvel idősebb nálam, de ez soha nem jelentett gondot kettőnk között, mindenről, de tényleg mindenről el tudtunk beszélgetni. Még csak pár hónap ismertség után is úgy viselkedtünk egymással, mintha ezer éves barátságot tudhatnánk magunk mögött. Nálunk soha nem voltak kínos csendek, mert be sem állt a szánk. Pontosabban inkább csak neki nem, én viszonylag keveset beszélek. Szeretek hátul meghúzódni és figyelni a körülöttem lévőkre.

-          Layla, ugye tudod, hogy te fogsz pofára esni, ha hagyod magad teljesen behülyíteni? – sajnálkozó tekintete zavar.

-          Tisztában vagyok vele, de nem tehetek ellene. Mi van, ha tényleg akar valamit, és nem csak szórakozik?

-          Barátnője van. Ha komolyan gondolná legalább a barátnőjével, akkor nem játszadozna veled.

-          Igazad lehet. De azért mégis… nem tűnik olyan srácnak, aki megcsalna bárkit is, vagy lányokat hülyítene.

-          Nem tudom, hogy milyen srác, nem ismerem, így nem tudok véleményt alkotni, de Layla, kérlek vigyázz vele! – bólintok, majd rosszullétre hivatkozva inkább hazamegyek.

Nem akarok arra gondolni, amiket Stella mondott, nem akarom elhinni, hogy semmi esély nincs. Túl makacs vagyok, ahhoz, hogy igaz adjak barátnőmnek. Ezért a lehető legostobábban cselekszek: írok Ash-nek egy üzenetet, hogy előbb hazaérkeztem, és szívesen találkoznék vele.

Ha barátnőim megtudnák ezt, valószínűleg előbb vágnának fejbe, minthogy megdicsérjenek ezért a tettemért, de valahogy most nem izgat. Muszáj megcáfolnom azt, hogy csak játszik velem, képtelen vagyok beletörődni, hogy így van, mert nem lehet így. Ashton nem olyan. Nem lehet olyan.

Azonban hogy is tudhatnék bármit is róla alig pár találkozásból és beszélgetésből? Lehet akármilyen, az is benne van a pakliban, hogy Stella igazat beszélt. Viszont erre mindenképpen magamnak kell rájönnöm. Nem befolyásolhatnak a többiek, akkor sem, ha csak óvni szeretnének. Meg kell ismernem teljesen, ahhoz, hogy eldönthessem milyen is igazából.

Nem telik el fél perc se, máris megcsörren a telefonom, mire mosoly kúszik az ajkaimra.

-          Fél óra múlva felveszlek a házatok előtt – köszönés nélkül közli, amit akar.

-          Ott leszek.

Bugyután vigyorogva rakom le a telefont, és rá kell jönnöm, hogy már késő. Már teljesen megbolondított. Ám jelenleg még ez a ráeszmélés sem rontja el a kedvemet.

Hazaérve újra veszek egy gyors zuhanyt, hiszen eléggé megizzasztott ez este, és nem lenne jó ötlet büdösen megjelenni.

Pontosan fél óra elteltével látom, hogy Ashton autója bekanyarodik a házunk elé. Egy vékony farmerkabátot magamra kapva hagyom el a házat, majd bezárom a bejárati ajtót. Mire az autó elé érek, Ash már kiszáll a kocsiból és apró mosollyal figyeli lépteimet.

-          Meg kell mondjam, igazán boldog vagyok, hogy nem kellett heteket várnom, hogy újra láthassalak – kijelentése szívemet még gyorsabb dobogásra ösztönzi, és ajkaim felfelé kunkorodnak.

Átölel, amit viszonozok, aztán ismerős mozdulatot tesz. Ugyanúgy eltol magától, ahogy kisebb búcsúnkkor. Kezei a derekamat szorítják, míg arca gyorsan közeledik az enyémhez. Pár másodperc elteltével már meg is érzem ajkait az enyémeken. Azonban ezután nem húzza el fejét, ahogy legutóbb, hanem mozgásra készteti szánkat, ezzel csókot formálva. Az agyam józan része folyamatosan kiabál, hogy toljam el magamtól, azonban cseppet sem foglalkozok vele, csak élvezem, hogy tökéletes ajkai együtt mozognak az enyémekkel. 

Fejlemények!

Halihó, Drágák! 

Nem résszel érkeztem még, azonban, úgy gondoltam, szólok, készületben van a következő, szám szerint a kilencedik fejezet. Igyekszem holnap, de legkésőbb a hét közepéig megírni, és közzétenni!

Remélem, több hónapos kimaradás után is vannak még olyanok, akik nem pártoltak el tőlem teljesen, és szívesen olvassák majd a folytatást. Ezek után tényleg igyekszem rendszeresen új részeket hozni, valamint próbálom elkerülni az elkövetkezőkben az ennyire hosszú szünetek, sőt úgy magát a szüneteket is.

Sajnálom, hogy eddig húztam-halasztottam az egészet, de nem volt ihletem, se időm írni. Azonban most már tényleg igyekszem heti, maximum kétheti rendszerességgel frissíteni.

Legyetek jók, legkésőbb szerdán érkezem. Becsszó! Valamint kitartást, már csak a jövőhét, és élvezhetjük a téli szünetet! xx

III. Díj

Köszönöm szépen a díj Loretta-nak! ♥

Szabályok: 

Írd ki kitől van!

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küldd el 11 embernek!

11 dolog rólam:

1. A barátommal múlt héten voltunk egy hónaposak.

2. Nem tartok hónapfordulókat, de azért tudom, hogy mikor kéne lenniük. (:D)

3. Nyár végén végre, 10 év után kontaktlencsés lettem.

4. Eddig két jegyem van, azok is pocsékok.

5. Már most meguntam az iskolát.

6. Utálom az osztályomat.

7. Jövőhéten átfestetem a hajam kékes-feketésre. 

8. Most fejeztem be az Alaska nyomában című könyv olvasását.

9. Nem nagyon szeretem a csokit.

10. Alig két hónap alatt majdnem 50 topjoy kupakot gyűjtöttem össze.

11. Holnap dolgozok.

11 válasz:

1. Kik azok, akik mindig melletted állnak?

Két barátnőm, és most már a barátom is.

2. Van példaképed, ki?

Van, Demi Lovato.

3. Mi ösztönöz az írásra?

Most leginkább semmi, mert százféle gondom van.

4. Olvasni szeretsz jobban vagy tvzni? 

Mindenképpen olvasni. A tévémet nagyon ritkán kapcsolom be.

5. Hogyan jellemeznéd magad?

Zárkózott természetű vagyok, és eléggé önbizalom hiányos. Nehezen bízok meg az emberekben, makacs vagyok, és soha nem hallgatok másokra. Elég komplex személyiség vagyok, de ha valaki tényleg igyekszik megismerni, akkor az könnyen kiismer.

6. Eddig hány blogod volt?

Kettő, ez a harmadik, plusz még barátnőmmel írunk egyet közösön, de jelenleg az is szünetel.

7. Mióta blogolsz?

Két éve, azt hiszem. Nem tudom pontosan.

8. Mit szeretsz az írásban?

Kikapcsol. Egy teljesen új, és különböző világot ad.

9. Milyen hosszúra tervezed a történeted?

Két évadosra szeretném, de többet nem árulhatok el, mert akkor lelőnék mindent.

10. Van olyan személy, akitől "ihlet" száll rád azaz ötletet ad?

Nem igazán.

11. Mit üzennél azoknak, akik támogatnak, és azoknak, akik olvassák a történeted?

Azt, hogy köszönöm, és imádom őket. És hálás vagyok, amiért úgy is kitartanak mellettem, hogy nem vagyok profi, ráadásul még a blog is szünetel jelenleg.

Nem tennék fel kérdéseket, mert már mindenkinek küldtem díjat, akinek küldenék. 

SZÜNET

Hello, drágák!

Nem résszel érkeztem, még mindig nem, és ezt szörnyen röstellem. Ezért, ahogyan az a címből is kiderült a blog meghatározatlan ideig szünetelni fog. Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de eléggé összecsaptak a dolgok a fejem felett. Ezek leginkább magánéleti dolgok, amiket nem részleteznék, mert számotokra nem fontosak. Soha nem kellett még szüneteltetnem egyetlen blogomat se, viszont úgy érzem, hogy nem húzhatom tovább. Több, mint egy hónapja nem volt rész, és bár elkezdtem már, sőt, majdnem be is fejeztem, mégsem érzem jónak. Ihletem lenne, bőven, éppenséggel csak leírni nem tudom. Túl sok dolog kavarog bennem, szóval először próbálom ezeket összerakni magamban, aztán újra belevágni az írásba.

Viszont... ugye hétfőtől megkezdődik az iskola. Ez megint csak egy ok, ami miatt húzódik a szünet. Nem tudom, hogyan lesz, szerettem volna a nyár folyamán befejezni a történetet, azonban egy illető igencsak megkavarta az életemet, ami miatt elhanyagoltam az írást. És így suli kezdetével valószínűleg még inkább elfogom. A kilencedik és a tizedik még nem számított, viszont a tizenegyedik osztály már élesben megy, és fontos, hogy jól teljesítsek, különben nem tudok főiskolára menni. 

Szörnyen sajnálom, és elnézéseteket kérem, de nagyon bizonytalan, hogy mikor lesz újra rész. De sietek. És amint rendezem a dolgaimat, az lesz az első dolgom - persze a tanulás mellett -, hogy nekiesek az írásnak. 

Jók legyetek, élvezzétek ki a maradék időd, és kitartást a következő évre! 288 nap múlva újra nyár (igen, tényleg kiszámoltam). xx

II. Díj

Köszönöm szépen a díjat Brigittának! xx

Szabályok:

Írd ki kitől van!

Írj magadról 10 dolgot!

Válaszolj 10 kérdésre!

Tegyél fel 10 kérdést!

Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog magamról:

1. Ma elakartam menni egy nagyobb fültágítót venni, de aztán nem jött össze.

2. A nyaram eddig unalmasan, de túl gyorsan telik. Nem is értem, hogy történhet ez a kettő egyszerre.

3. Meguntam, hogy lila a hajam, szóval most éppen kéket akarok. Amit valószínűleg úgyse fognak megengedni.

4. Minden este úgy ülök le a géphez, hogy akkor most megírom a részt, de általában soha nem sikerül, mivel mire hazaérek, már hullafáradt vagyok.

5. Tetszik egy srác, aki nem kéne, hogy tetsszen, mert nem itt lakik...

6. Imádom festeni a körmömet. Bár csak fekete vagy vörös szokott lenni.

7. Nem szeretem, ha tőlem kérnek tanácsot, mert nem tudok tanácsot adni.

8. Jó hallgatóság vagyok, de csak ennyit tudok tenni.

9. Utálom, amikor hülyének néznek.

10. Amit a legjobban imádok a nyárban - amellett, hogy nincs iskola-, hogy ehetek dinnyét és kukoricát.

Válasz a kérdésekre:

1. Mit tennél, ha életed utolsó napját élnéd? 

Sok mindent bevallanék sok mindenkinek, bocsánatot kérnék valakitől, és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, megcsókolnék valakit. Igen, azt hiszem, "csak" ennyit tennék.

2 . Melyik állattá változnál, ha lehetne?

Semelyikké. Nem igazán vagyok állatbarát.

3. Ki volt az első nagy kedvenced? (sztár, banda..)

A Hooligans. Egy magyar együttes. A mai napig szeretem őket, köbö egészen két éves koromtól kezdve. 

4. Mi a kedvenc helyed? (pl. városrész)

Canterbury, Rochester. Tudom, nem városrész, de oda vagyok ezékért a városért, ha tehetném valamelyikbe élném le az életem.

5. Mit szeretnél megtenni, ha lehetne?

Utazgatni, koncertekre járni. Persze, ez nem olyan lehetetlen dolog. Vagyis... nekem az, másoknak meg nem tudom.

6. Mit vennél legelőször, ha nyernél a lottón?

Semmit, adakoznék először.

7. Ha lehetne, hova költöznél el most nyomban?

Canterbury-be, vagy Rochester-be. 

8. Melyik koncertre mennél el szívesen?

Hű, ez sok lesz... 5 Second of Summer, 1D, Bring Me The Horizon, You Me at Six, Sleeping With Sirens, Of Mice & Men, Lea Michele, Demi Lovato, Cher Lloyd, Our Last Night, Arctic Monkeys... meg igazából nagyon sok van még, de inkább nem sorolom fel az összeset.

9. Ha visszamehetnél a múltba, melyik korszakot választanád?

Öt-hat éves korba. Akkor még élt a papa, és egészséges volt. Egyébként nem szívesen mennék vissza. Sok olyan dolog van, amit nem akarok még egyszer átélni. 

10. Mi a kedvenc virágod?

Fogalmam sincs. Nem szeretem a virágokat.

10 kérdés:

1. Inkább természetes, vagy mű dolgok?

2. Van valami hobbid?

3. Spontán írsz, vagy előre megtervezed a történet minden részletét?

4. Mióta blogolsz?

5. Mikor kezdtél el írni? Akkor egyből publikáltad is, vagy csak később?

6. Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

7. Mi az, ami felidegesít?

8. Mit gondolsz a naplóírásról? 

9. Melyik az a nap, amelyet kiemelnél eddigi életedből?

10. Mivel szeretnél foglalkozni felnőttként?

Akiknek küldöm:

Túl jó megjátszás

8. fejezet

Az elmúlt majdnem egy hétben nem sok említésre méltó dolog történt, sőt a bizonyítvány osztást, és az évzárót leszámítva szinte semmi. Ashtont még valamikor múlthét elején láttam utoljára, azóta nem találkoztunk, és a héten már nem is fogunk, hiszen kezdetét veszi a kis kiruccanásunk Laguna Beach-re. Párszor telefonon beszéltünk, pontosabban hét vége felé felhívott, az okát nem tudom, nem is tudtam meg, csak úgy beszélgettünk. Mindenről. Azóta fogalmam sincs, hogy mi van vele, de túlságosan rápörögtem az egyhetes utunkra, ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak.

A tanévzáró ünnepség szokás szerint rohadt unalmasra sikeredett, és fényes bizonyítvánnyal sem dicsekedhetek. Na, nem kell arra gondolni, hogy olyan eget rengetően rossz lett, egy elég erős hármas átlagom lett, ami nekem tökéletes is. Soha életemben nem gondolkoztam azon, hogy valami puccos egyetemre menjek, sőt, hogy őszinte legyek, soha nem gondolkoztam azon, hogy egyetemre menjek.

Most pedig teljesen felcsigázva ellenőrzöm le nagyjából huszadszorra a vinni kívánt cuccaimat, hogy nem hagyok-e itthon valamit. De huszadik ellenőrzés után is úgy látom, mindenem meg van, ezért inkább hagyom, és várok arra, hogy Blaze megérkezzen az ismeretlen bátyójával.

Nem is kell sokáig várnom őket, hiszen kintről két dudaszó hallatszik, ami azt jelenti, hogy megérkeztek. A lehető leggyorsabban szedem össze a cuccaimat, és már rohanok is le a lépcsőn. Csak reménykedni tudok, hogy nem bukok orra a dög nehéz táskáim miatt. Hál'istennek épségben érkezem meg a bejárati ajtóhoz, amit azon nyomban ki is rántok a helyéről, és nagy vigyorral lépek ki a házból.

Anyutól már korán reggel elköszöntem, mert mennie kellett valahova, néhány fontos dolgot elintézni. Szerencsémre egyből beleegyezett a kis utazásunkba, le merném fogadni, hogy sokkal jobban izgult miatta, mint én. Szerintem ő a nagyobb gyerek kettőnk közül.

A laskából kiérve, viszont sehol nem látok lakókocsit, sőt még, csak Blaze-t se vélem felfedezni semerre, csupán Ash kocsiját látom, és a lazán előtte támaszkodó Ashtont. Vigyorom azonban nem lankad, inkább csak kiszélesedik. Nem tudom, miért van itt, de örülök neki.

- Erősen reménykedtem, hogy még itthon találjalak - vallja be, miután egy öleléssel köszönt. - Bíztam benne, hogy még elköszönhetek tőled, mielőtt elmész - szavai hallatán melegség áraszt el, és érzem, ahogy megemelkedik a pulzusom. Olyan érzések, melyeket nem szabadna éreznem, de nem tudok tenni ellenük.

- Hát, itt vagyok - tárom szét a karomat tehetetlenül, nem tudva, hogy mit mondhatnék.

- Igen, látom. Örülök, hogy időben jöttem.

Ahogy kimondja látom, amint bekanyarodik a várt járgány, amiben már mindenki bent ül, csupán csak rám várnak.

- Tubicáim, mennénk már. De szóljatok, ha zavarunk, magatokra hagyunk titeket! - nem más, mint Ben ordítja ezt, miközben kihajolt az ablakon. Egyáltalán nem lepődök meg ezen, csak bemutatok neki.

- Mennem kell - jelentem ki a nyilvánvalót.

- Szórakozz jól. Hívj, ha hazaértél. És vigyázz magadra!

Szorgosan bólogatok, nem is lehetnék boldogabb. Azonban Ashton következő cselekedete egy jó okot ad arra, hogy egész héten rágódhassak valamin. Amint kimondja a szavakat, megölel, de mielőtt elengedne, kicsit távolabb tol magától, és behunyt szemmel lágy csókot lehet ajkaimra, amitől szívem kihagy egy dobbanást, majd őrült tempóban kezd el újra dobogni. Megilletődve, teljesen ledöbbenve állok előtte, míg ő csak mosolyog, és egy intéssel elköszön, miközben beül a kocsijába.

Hosszasan bámulom a kocsival elhajtó fiút, és nem jutok szóhoz. Ezért fel sem tűnik, amikor Blaze, ezer wattos vigyorral megáll mellettem, és kezével elkezd legyezni a szemem előtt. Még akkor sem térek magamhoz, amikor már bent ülök a lakókocsiban. A többiek összevissza magyaráznak nekem az előbb történtekről, és folyton faggatnak, ám nem tudok mit mondani nekik, hiszen számomra kis kész rejtély az egész. Blaze közben bemutatja a féltesóját is, azonban egyszerűen nem tudok rájuk figyelni. Fejben folyamatosan az elmúlt perceket játszom vissza, és minden egyes újragondolásnál felgyorsul a szívverésem, és elfogy a levegőm.

- Oké, megcsókolt, nagy ügy. Nem is volt rendes csók, inkább csak megpuszilta a szád. Nem értem, mit vagy úgy oda! - Ana flegma hangsúlya térít vissza a valóságba.

- Mi van? - felhúzott szemöldökkel nézek rá, ötletem sincs, hogy most éppen mi a problémája.

- Azt mondom, hogy nem olyan nagy cucc, ha valakitől kapsz egy puszit – szemeit forgatja, mire én továbbra is csak értetlenül bámulom.

- Ne haragudj, egyetlen, tökéletes Ana, de ha jól tudom, te vagy teljesen megveszve érte, és a bandájáért, szóval ne próbáld nekem elmagyarázni, hogy te olyan könnyen fel tudnád dolgozni, hogy megcsókolt! - nem akarok veszekedni, de Ana egyre kibírhatatlanabban viselkedik, ami egyáltalán nem tetszik.

Nem szól vissza, csak fújtat egyet, és tovább flörtölget Travis-vel, barátnőnk féltestvérével. Blaze és Ben is értetlenül figyelik a szőke hajú lányt, de nem mondanak semmit. Nem is kell, nézésükből tudom, hogy nekik is pontosan meg van a véleményük Ana kirohanásáról, de nem akarnak az első 10 percben összekapni vele, hogy aztán végig duzzogjon az egész út alatt.

Miután kicsodálkoztam magam, és tíz percből már csak kilencet töltöttem gondolkozással, alaposabban szemügyre vettem a sofőrünket, aki meglehetősen helyes volt a barna hajával, és borostájával. Ehhez társult rekedtes hangja, miközben hozzánk beszélt. Egyszóval tökéletes volt, egyetlen apró hibát sem véltem felfedezni benne, ami a külsőségeket illeti. Azonban az meglepést okozott, hogy Ana egyből rányomult a srácra, hiszen legutóbb még nekem panaszkodott, hogy a fiú sokkal inkább az én ideálom, és az ő ideáljától teljesen távol áll. Csak magát minősíti a viselkedésével, ezért nem is törődöm vele.

Egy óra sem telik el, mire megérkezünk úti célunkhoz. Csomagjaink nélkül szállunk ki, ám úgy döntünk, hogy mégis inkább kicuccolunk, felállítjuk a sátrainkat, aztán lemegyünk fürdeni a partra, mert kicseszettül meleg időt fogtunk ki.

A sátrak felállítása elég viccesen telik, hiszen nagyon sokat bénázunk, legtöbbször össze is dől, de nem zavartatjuk magunkat, újra kezdjük. Természetesen az üvöltő zene is elmaradhatatlan, amit Travis-nek köszönhetünk, hiszen hozott magával egy hangfalat, melyet egyből bekötött a kocsiban található konnektor szerűségbe, így kérdéses sem volt, hogy mindenféle zene fog szólni egész este. Szóval a sátorállítás jó hangulatban telt, ám a fürdőruhába öltözés már neccesebb volt. Hiszen csak a lakókocsiban tudtunk átöltözni, de Ana lestoppolta a fürdőt, így nekünk maradt a szoba, és a vezető ülés mögötti kis tér. Nem is volt kérdéses, hogy Blaze lefoglalja magának a szobát, így nekem jutott az ablakokkal körbe vett helység. Ami nem is lett volna probléma, ha Ben nem áll meg az ablak előtt, mellette Travis-vel, akivel nagyon gyorsan összehaverkodtak. Ezért úgy döntök, hogy inkább megvárom, amíg valamelyik barátnőm végez, de előttük nem öltözöm át.

Hosszú, és nem mellesleg érdekes utunk lesz...

I. Díj

Hatalmas köszönet Timinek a díjért, amely a blogom első díja. Elképzelhetetlenül hálás vagyok! xx

Szabályok:

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Tegyél fel 11 kérdést!

Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:

1. Holnap kezdek el dolgozni. Félek.

2. Eléggé visszahúzódó vagyok.

3. Nem vagyok jó tanuló, sőt kifejezetten rossz vagyok.

4. Szeptemberben kezdem a tizenegyediket.

5. Kifejezetten utálok magamról beszélni.

6. Tumblr függő vagyok.

7. Éppen Foo Fighters-t hallgatok.

8. Kiakadtam a tegnapi foci meccs miatt.

9. Szörnyű hangom van.

10. Imádom a Szent Johanna Gimit.

11. Felnézek Leiner Laurára.

Válasz a 11 kérdésre:

1. Mit gondolsz a mai társadalomról?

Hosszú lenne, ha komolyabban belefolynék a témába, így próbálom röviden megfogalmazni. Borzalmas, egyszerűen csak borzalmas. Az emberek lenézik egymást, gúnyt űznek a másikból valami miatt. Elítélik azokat az embereket, akik valamilyen tekintetben mások. Emellett sok más van még, ami szörnyű, de arra már inkább nem térnék ki.

2. Hány éves korodban szeretnél megházasodni?

Az igazság, hogy egyáltalán nem szeretnék megházasodni. Hosszú távon már akadnak problémáim az elkötelezettséggel. Nem, nem vagyok hűtlen, egyszerűen csak egy idő után nem érzem azt, amit az elején, vagy csak nem találtam még meg a megfelelő embert.

3. Ki a legfontosabb személy az életedben?

Már nem él... rajta kívül két ember van, aki fontos. A két legjobb barátom. 

4. Kedvenc édességed?

Gumicukor, minden menyiségben.

5. Mi volt az eddigi legrosszabb álmod?

Miután megnéztük a Rec első és második részét, azt álmodtam, hogy néhány barátommal mi is beragadtunk egy lépcsőházba, és ugyanaz volt, mint a filmbe. Bár nem volt ijesztő, se a film, se az álom, de talán ez volt a legrosszabb.

6. Volt olyan dolog, amit megbántál?

Persze. Olyan emberekben bíztam meg, akikben nem kellett volna. 

7. Vissza szeretnéd fordítani az időt?

Isten ments. Inkább már előre mennék, minél előbb. Kevés olyan pillanata volt az elmúlt éveimnek, amelyeket szívesen átélnék.

8. Szereted a szomszédaidat? 

Nem, ők se szeretnek engem. Vagyis inkább csak a zenéimet. 

9. Ki a legjobb barátod?

Úgysem ismeri senki őket, szóval felesleges leírnom. 

10. Szerinted van barátság fiú és lány között?

Persze, lassan 14 éves fiú-lány barátságot tudhatok a hátam mögött. 

11. Tenger vagy hegy?

Tenger.

11 kérdés:

1. Honnan jött az ötlet, hogy blogot nyiss?

2. Mi adta a történeted ötletét?

3. A karaktereket a barátaidról/ismerőseidről formálod, vagy teljesen kitaláltak?

4. Kedvenc könyved?

5. Mik a terveid a jövőre nézve, mivel szeretnél foglalkozni?

6. Gondolkodtál valaha is azon, hogy komolyabban foglalkozz az írással?

7. Mik a hobbijaid?

8. Miért éppen azok a főszereplőid, akik?

9. Mi alapján válogatod a blog szereplőit?

10. Fontosnak tartod egy blogban a kinézetet?

11. Milyen zenei stílusokat preferálsz?

Akiknek küldeném:

Törékeny

Megtörhetetlen Rohadék