tag:blogger.com,1999:blog-18493381253263375472024-03-22T03:09:51.392+01:00Perfect StrangerDaisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-65865572244880720592015-07-31T13:41:00.000+02:002015-07-31T13:41:13.125+02:0011. fejezet<div style="text-align: justify;">
<br /><a href="https://40.media.tumblr.com/7750ebc62b4cc98a93a2b762963b9260/tumblr_nr886iE5551rm6p5go1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://40.media.tumblr.com/7750ebc62b4cc98a93a2b762963b9260/tumblr_nr886iE5551rm6p5go1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><br />
<div style="text-align: center;">
<i>Drágáim!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Akik még itt vagytok velem, azoknak hoztam egy meglepetés fejezetet. Elkapott az ihlet, és gondoltam gyorsan megosztom veletek, hogy továbbra is fenntartsam az érdeklődéseteket. Megpróbálok egy-két hét múlva újabbat hozni! :)</i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://40.media.tumblr.com/7750ebc62b4cc98a93a2b762963b9260/tumblr_nr886iE5551rm6p5go1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://40.media.tumblr.com/7750ebc62b4cc98a93a2b762963b9260/tumblr_nr886iE5551rm6p5go1_500.png" width="228" /></a></div>
Fogalmam sincs, pontosan mikor is sikerült ágyba kerülnöm, de azt tudom, hogy a következő nap késő délutánjáig ki se nyitottam a szememet. Aminek az az eredménye, hogy 10 nem fogadott hívás, és egy rakás üzenet vár rám, mindezt összesen három személytől. Ashton hívott egyszer, valamint üzenetet írt, hogy hívjam, ha felébredtem. Ben is próbálkozott hívni párszor, de a hívások és az üzenetek nagy része Blaze barátnőmtől érkezett, az elején még kedves, nyugodt hangnemben, aztán utána átváltott aggódóba, a végén pedig idegbetegbe. Csak a szokásos. Sorjába írok vissza mindenkinek, egy telefonbeszélgetésez még nem vagyok teljesen ébren.<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
A földszintre szinte lecsúszok a lépcsőn. Vagyis nem is csak szinte, hiszen az utolsó öt lépcsőfokot már csúszva teszem meg, de még mindig félig alszok, így nem érdekel különösebben. Anyut nem találom otthon, bár furcsább lenne, ha mégis. Azonban meglepődök, amikor a egy fejbúbot látok kikandikálni a kanapé hátulja felett. Háttal ül nekem, és párszor meg kell dörzsölnöm a szememet, hogy biztosan jól látom-e, de tényleg ott ül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit keresel itt? - kérdésem bunkónak tűnik, holott nem annak szánom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyukád engedett be, egy órával ezelőtt. Azt mondta, megvárhatom itt, amíg felkelsz, vagy felmehetek, hogy felébresszelek. De inkább hagytalak aludni, kimerült lehettél - magyaráz összevissza a kócos hajú jövevény. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, akkor köszönöm. Asszem'. Mi járatban erre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg akartam nézni, hogy vagy. Úgy tűnik nem túloztál az előbbi üzenetben, miszerint "holdkóros vagy" - hatalmas vigyorra húzza a száját, mire válaszul egy szemforgatást kap.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérsz kávét? - félig a konyhában állva kérdezem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elfogadom, kösz - felel, miközben felkel a kanapéról és csatlakozik hozzám a helységben. - Mihez lenne kedved?<br />
- Elmehetnénk gokartozni. A külvárosba van egy egész jó hely.<br />
Ashton-nak tetszik az ötletem, így nem sokkal kávézás, és egy gyors összekészülődés után behuppantunk a kocsijába, és meg sem állunk egészen a gokart pályáig. Persze, közben legalább háromszor rossz felé kanyarodtunk, mert hiába szóltam neki időbe, valahogy nem mindig sikerült neki bekanyarodni, amiért persze viccesen rám pirított, hogy milyen rossz útmutató vagyok.<br />
A pályán nem sokan voltak ebbe a tikkasztó hőségbe, így, amint beértünk, egyből meg is kaptuk a sisakokat, az útmutatást, és kocsiba ülünk.<br />
- Versenyezzünk! A vesztes állja a következő randit.<br />
Rám kacsint, de én szinte nem is figyelek már arra, hogy mit beszél.<br />
<i>Randit</i>.<br />
Akkor mi most randizunk? Vagy mi van? Nyilvánvalóan teljesen összezavarodtam, azonban kizártam a gondolataimat inkább.<br />
- Kevés vagy te ahhoz, hogy megverj - vigyorgok rá, és cseppet sem szabályosan már el is indulok.<br />
Méterekkel lehagyom, mire kapcsol, hogy neki is indulnia kéne. Néha-néha sikerül beérnie, van, amikor le is előz, sőt a pálya vége előtt talán két méterrel sikerül elém vágnia, de legyőznie nem. Háromszor játsszuk ezt végig, és észre sem veszem, hogy folyamatosan csak vigyorgok, és határtalanul boldog vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mire végül kiszállunk a kis járművekből, a nyelvemet nyújtogatva gyerekes lelkesedéssel örülök győzelmemnek. Ashton csak mosolyog rám, de ez nem az a leereszkedő, "úristen, mire vállalkoztam" mosoly. Sokkal inkább szórakoztatónak tartja a viselkedésemet, majd pár pillanat múlva könnyedén felemel a betonról, és ünnepel velem. Kezét szorosan a derekamon tartja, hogy le ne zuhanhassak. Egész testemben kellemes bizsergés fut végig, ahogy testem szinte teljesen az övéhez simul, és a pulzusom megugrik. Lassan lejjebb ereszt, azonban csakis annyira, hogy az arcunk azonos vonalban legyen. Még mindig mosolyog, én pedig nem tudok betelni ezzel. Két apró, de annál aranyosabb gödröcske jelenik meg arcának két oldalán, ami aranyossá varázsolja, az egyébként szívdöglesztően szexi megjelenését. Telt ajkai elködösítik a gondolataimat, és az összes, amire gondolni tudok, hogy milyen csodásan is tud csókolni velük, és, hogy mennyire szeretném az egész testemen érezni őket, ahogy apró csókokat hagy minden egyes kis pontomon.<br />
Gondolataimra elpirulok, és forróság önti el a belsőmet, mert bár nem vagyok prűd lány, közelébe sem vagyok a kifejezésnek, de néha még én is meglepődök a gondolataimon.<br />
Ashton még mindig mosolyogva méreget, és van egy olyan érzésem, hogy szinte az arcomra vannak írva a piszkos kis gondolataim.<br />
- Kedvelem, amikor ilyen ártatlan arcot vágsz, miközben a számat vizslatva belemerülsz a gondolataidba - ezt már a fülemhez hajolva suttogja, mintha valami bizalmas titkot osztana meg velem.<br />
Szívverésem felgyorsul, és ha lehetséges, akkor a forróság egyre inkább növekszik bennem. Kedvem támadna lecsapni azokra a csodás ajkakra, miközben fel sem fogom, hogy mit művel velem, már csak a csókjának a gondolata is. Mintha kitalálta volna, hogy éppen mi jár a fejemben... szájával sebesen, de annál lágyabban kap az enyém felé. Szenvedélyes csókban forrunk össze, és teljesen megfeledkezem az aprócska tényről, hogy éppen a gokart pálya kellős közepén állunk. Nyelvével is beférkőzik a számba, amitől az érzés egyre intenzívebb lesz, egyre inkább valódi. Tudom, hogy meg kéne állnunk, tudom, hogy nem okos döntés, hiszen fotósok bárhol lehetnek, még egy ilyen aprócska városban is, ahogy azt is tudom, hogy senki nem örülne ennek a hírnek, én pedig nem szeretnék hirtelen a legutáltabb ember lenni a világon. Ám őt szerintem ezek cseppet sem izgatják, hiszen esze ágában sincs jelenleg elengedni engem, azonban én elszakadok ajkától, és kipirulva mellére hajtom a fejemet, amint földet ér a lábam. Tudom, hogy ez se sokkal okosabb megoldás, de így arcomat mellkasába fúrva szinte nem is látszom ki, ahogy karjaival átölel.<br />
Nem értem az egészet. Mit akar tőlem egy ilyen srác? Mármint tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok csúnya, de azért nem vagyok akkora szépség se, hogy felkeltsem egy ilyen srácnak az érdeklődését. Valószínűleg igaza van barátnőmnek, és csak játszadozik. Hiszen mi másra kellhetnék neki? Neki, aki bárkit megkaphat, és valószínűleg meg is kap. Kizárt, hogy bármit is lásson bennem, amit ne találhatna meg akárkiben. Nem vagyok különleges, és nem is vagyok elég jó egy ilyen sráchoz.<br />
Kellemetlen gondolataim miatt kikászálódok Ashton öleléséből, és a kocsija felé indulok. Értetlenül néz rám, nem érti gyors hangulat változásomat.<br />
- Csináltam valamit?<br />
- Nem, te semmit. Én voltam ostoba. Kérlek vigyél haza.<br />
- Layla, mi a francról beszélsz? - hangján hallom, hogy kezd ideges lenni, és furcsa ilyennek látnom őt.<br />
- Semmiről, Ashton. Reggel megjött, és én hülye nem hoztam magammal semmit, amire szükségem lenne - hazudom, és hál'istennek szó nélkül elhiszi, sőt úgy tűnik, mintha meg is könnyebbülne.<br />
Nem kell sok idő, mire megáll a ház előtt. Intek, aztán eltűnök a kocsiból, a lehető leggyorsabban. Azonban a házban sem fogad sokkal jobb helyzet...</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-82755305689160219312015-01-06T23:16:00.002+01:002015-01-06T23:21:36.410+01:0010. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<i>Hello, Drágáim!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kissé megint megcsúsztam, ennek az oka leginkább magánéleti, így nem traktállak vele titeket, csupán annyit ígérhetek, hogy a jövőben próbálom magam a tényleges határidőkhöz kötni. Ezerrel próbálkozom.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A rész nem lett túlságosan izgalmas, amolyan átkötő rész, de úgy gondolom, hogy innentől kezdve majd valamennyire beindul.</i><br />
<i>Sikerekben gazdag, boldog új évet minden kedves olvasómnak! ♥</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! xx</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://38.media.tumblr.com/412fecd5dcb14391a7886dbc29787323/tumblr_nhrojhxBlq1sb8roao1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://38.media.tumblr.com/412fecd5dcb14391a7886dbc29787323/tumblr_nhrojhxBlq1sb8roao1_500.jpg" width="290" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ashton kinyitja nekem a kocsi ajtaját, én pedig készséggel beszállok, majd ő is így tesz. Nem kérdezem, hová megyünk, nem találom fontosnak. Egyetlen dolog számít: hogy vele lehessek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ostoba vagyok, amiért ennyire belehabarodtam, ráadásul ennyire rövid idő alatt, és szinte biztosara tudom, hogy ennek csak pofára esés lehet a vége, hiszen rohamosan közeledik majd a nyár vége, amikor is elutazik. Nagyon, nagyon messze. </div>
<div style="text-align: justify;">
A távkapcsolatok akkor is nehezek, ha országon belül vannak, ha csak a kontinensen belül, akkor már szinte kibírhatatlan, viszont ha a világ majdnem két végen, akkor teljességgel lehetetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rövidke kocsikázás után a parton találjuk magunkat. Nem tudom, Ash miért pont ezt a helyet választotta, nem is kérdezem, rá bízom magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szabad megkérdeznem, mi történt, hogy ilyen korán hazajöttetek? - kérdez rá finoman, ezzel mosolygásra késztetve engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ana elviselhetetlen volt. Mivel őt nem dobhattuk ki, mert annyira bunkók még nem vagyunk, ezért úgy láttuk legjobbnak, ha ezt a közös nyaralósdit most kicsit pihentetjük és elnapoltuk. Vagy inkább eléveltük - zavartan vigyorgok saját viccemen, ami kegyetlenül béna lett, Ashton mégis nevet, valószínűleg leginkább csak udvariasságból. - Mellesleg mit keresel ébren ilyen későn? Vagyis, inkább korán... - helyesbítek a telefonom kijelzőjére nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtam aludni. De úgy látom, te sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, nem, én dolgoztam - úgy néz rám, mintha szellemet látott volna. - Tudom, az ilyen sztárpalántáknál nem megszokott ilyet hallani, mi? </div>
<div style="text-align: justify;">
Ashton ajkain egy fáradt mosoly jelenik meg, majd hosszasan ecsetelni kezdi, hogy ez a könnyűnek látszó szakma mennyi munkával, és energiabefektetéssel jár. Tényleg nem feltételeztem volna, hogy ennyi erőfeszítést igényel az énekelgetés, de be kell látnom, hogy néha túl felületesen ítélkezem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszasan beszélgetünk, egészen az első napsugarak előbújásáig, aztán megállapodunk, hogy indulni kéne. Azonban indulás helyett folytatjuk a csacsogást, mindaddig, amíg rá nem eszmélünk, hogy a kis élelmiszer boltok kinyitottak, és néhány idősebb ember már vásárolni is indul. Mi azonban nem zavartatjuk magunkat, bár egyikünk álmosabb, mint a másik, de ezt is figyelmen kívül hagyjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mesél az anyukájáról, a testvéreiről, az otthoni barátairól, a bandatársairól, általánosságban az élete minden pontjáról megemlít valamit. Én is így teszek, habár én sokkal hamarabb kifogyok a mondanivalóból, mint ő, hiszen koránt sem élek annyira pörgős életet, mint az övé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt egy lány is, akivel alakulgatott valami. Ideérkezésünk elején napi kapcsolatban álltunk, aztán valami ürüggyel mindig leráztam, mert nem éreztem azt a vonzalmat, amit az elején ráadásul nem lehet, egy kapcsolatot egyből távkapcsolat szintről kezdeni. Úgy gondolom, ahhoz sok idő kell, hogy annyira megbízz valakiben, hogy feltétel nélkül belekezdj egy ilyen kapcsolatba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepődök őszinteségén, és szívemről több tonnányi kő leesik. Igazam volt, tényleg nem hülyítene. Hiszen nincs barátnője. Ha volt is, már elmúlt. Legszívesebben ugrálni lenne kedvem örömömben, azonban nem tehetem, és nem is tudnám, hiszen a fáradtságtól szinte már összeesek. Ash is észreveszi, hogy talán túlságosan is elfáradtam, ezért az autóba parancsol és a házunkhoz hajt, ahol kisegít a kocsiból, és egészen az ajtóig kísér. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aludd ki magad. Írj, amint felébredtél!</div>
<div style="text-align: justify;">
Csupán egy bólintásra futja, teljesen kába vagyok. Ashton csak mosolyog, és édes csókot nyom a szám sarkába, majd betessékel az ajtón. </div>
<div style="text-align: justify;">
Anyut már a konyhában találom, frissen és üdén, míg én úgy nézek ki, mint akit kimostak, mellesleg úgy is érzem magam. Rosszallóan néz rám, így megállok, és várom a fejmosást, bár képes lennék állva elaludni. Azonban tisztában vagyok vele, hogy képes utánam jönni, így inkább megállok, és hallgatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis hogy képzeled, hogy szó nélkül le lépsz? Nem megerőltető írni egy sms-t, hogy kitudja merre csavarogsz ezzel a sztárocskával, csakhogy ne aggódjam magam halálra, mivel Sally három órakor azt mondta, hogy hazaindultál. Erre betoppansz a lakásba reggel fél hétkor, miközben ha Sally nem informált volna, akkor azt hinném, hogy még mindig a barátaiddal kirándulsz - levegővétel nélkül beszél, és őszintén csodálkozom, hogy mindezt egyszerre eltudta mondani, anélkül, hogy elfogyott volna a levegője.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom - bevetem a kiskutya szemeket, mert nincs erőm még több bocsánatkérésre vagy kioktatásra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az összes vágyam, hogy végre az ágyamba feküdhessek, és holnap reggelig fel se keljek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálhatod is. Aki éjjel legény, legyen nappal is! Szóval elkísérsz vásárolni, aztán segítesz az ebédben, valamint éjfélig bejössz segíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorán látom, élvezi, hogy kínozhat, míg én látványosan szenvedek és előveszem a legbűnbánóbb tekintetemet is, de nem hatja meg. Ezután már nem próbálkozok, hanem a szobám felé veszem az irányt, hogy hideg zuhanyt vehessek, remélve, ez majd valamennyire felébreszt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, kereken öt percig tényleg hatásos, de aztán átesek a holtponton és egyre kevésbé érzem magam fáradtnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Éjfélig az összes lehetséges holtponton túlesek, azonban amint hazaérek és meglátom az ágyamat, egyből elálmosodok. Hosszú napom volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Először is elkísértem anyut bevásárolni, ami magam volt a pokol, még akkor is, ha közbe a fél ruhatárnyi ruhát vásároltunk, valamint egy valag pénzt otthagytunk kajára és egyéb felesleges cuccokra. Ez a folyamat egészen délig elhúzódott, aztán drága anyukám rájött, hogy késésben vagyunk, így szinte hazafutottunk. Nem is kell mondanom, hogy természetesen gyalog mentünk, csakhogy még inkább élvezhesse kínzásomat. Így huszonötmilliónyi csomaggal a két kezeimen caplattam haza, és minden lépésnél figyelnem kellett, nehogy orra essek. Azonban hősiesen harcoltam, és egyszer sem adtam meg magam az álmosságnak. Ám a java még csak ezután jött. Az ebédkészítés. Anyu úgy gondolta, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljak én is valamicskét a főzés tudományából. Persze, mindezt a legjobbkor... miért is ne?! Tehát, amíg anyu dirigált, én próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy ő azt mondta, ám egyszer sem segített, csupán elmondta mi kéne tennem. Ki lehet találni, hogy ebből a bámulatos tanításból az lett, hogy kétszer kezdtem előröl az egészet, míg a végén kipaterolt a konyhából és inkább megcsinálta helyettem. Mindezek után persze én mosogattam el, mondván, hogy én koszoltam össze a legtöbb cuccot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Majd én naivan úgy gondoltam, hogy munka előtt lepihenek egy kicsit, hiszen volt még pár órám vissza addig. Természetesen ez a tervem is befuccsolt, mert pittyegett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Ash volt az, így eszembe se jutott inkább az alvást választani. El ne felejtsem majd megemlíteni neki, hogy érezze magát megtisztelve... fel is írtam a telefonomba jegyzetbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze elpanaszoltam neki egy idő után, hogy nem hagytak itthon aludni, ezért rögtön elköszönt, hogy aludjam ki magam, de akkor már jöhetett is az esti műszak, amiről inkább nem is beszélnék, mert a gondolattól még fáradtabb leszek, bár nem hinném, hogy ez jelen esetben már lehetséges.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát így telt ez a csodálatos napom, melyet reggel még úgy terveztem, hogy végig alszok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan magamra kapom a pizsamaként használt pólómat, és már be is dőlök az ágyba. Nem sokat kell várnom, hogy álomba szenderülhessek, másodpercekkel később meg is történik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-14137629026559667332014-12-14T20:12:00.001+01:002014-12-14T20:12:46.053+01:009. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Halihó!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Igen, megint én, de ezúttal már résszel jövök. Sikerült előbb befejeznem, így felrakom ma, csakhogy biztosan időben érkezzen.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Valamint ezennel hivatalosan is vége a hónapokat átölelő szünetnek! remélem örültök, és tetszeni fog a rész. Véleményeket, pipákat most is szeretettel várom, ahogy mindig is. xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/ab/28/c5/ab28c5e407780ecc5f81555f3612507d.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/ab/28/c5/ab28c5e407780ecc5f81555f3612507d.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Sajnos az eltervezett egyhetes
utunknak előbb vége lett, mint ahogy terveztük, amiért leginkább Ana-t okolnám,
aki végig kibírhatatlanul viselkedett. Mindenkibe és mindenbe belekötött, ha
valami nem úgy csináltunk, ahogy ő eltervezte, vagy, ahogy neki megfelelt
volna. Így ezt megunva három nap után összeszedtük az összes cuccunkat és
elindultunk hazafelé. Mert azt mégsem tehettük meg, hogy Ana-t dobjuk ki,
annyira még nem sikerült vérig sértenie minket. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Így történt, hogy három nap
elteltével belépek az üres lakásba, ami ugyanúgy áll, mint hagytam pár nappal
ezelőtt. Bár nem mintha ez meglepő lenne, hiszen három nap alatt nem
változhatott meg teljesen.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Tekintettel arra, hogy este
nyolc óra van, egyáltalán nem csodálkozom, hogy anyát nem találom otthon. Pont ezért
gyors fürdés és átöltözés után a munkahelye felé veszem az irányt. Egy jó húsz
perces, zenehallgatással töltött séta után érkezem meg, azonban anyut sehol sem
találom. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Stella, szia! – integetek vidáman a lánynak,
akit már hetek óta nem is láttam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Layla! – mosolya kiszélesedik, amikor észrevesz,
és a pulton áthajolva megölel. – Ha már itt vagy, nem szeretnél besegíteni?
Eszméletlen, hogy mi van itt, ahhoz képest, hogy hétköznap van.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Szívesen. Akkor átöltözöm.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Eltekintve attól, hogy nem
pont ezért jöttem, mindig szívesen besegítek, hiszen imádok itt lenni. A
helynek van valami különlegessége, ami teljesen magával vonz. Talán a fel-alá
ugráló, illetve táncoló tömeg, melyben fiúk és lányok, középkorúak és kicsit
fiatalabban keverednek, mindenféle ruhákban, kevesebb vagy több alkohollal az
ereikben. Elbűvöl az, hogy egy estére félreteszik minden gondjukat és
szórakoznak, vagy éppen elhozzák minden gondjukat, annak reményében, hogy itt
majd elfelejthetik azokat. Mindenki más okból jön be ide, azonban mindegyiküknek
egy célja van: jól érezni magukat, vagy így, vagy úgy.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Teljes felszereltségben lépek
ki az öltözőben rám települő csendből, hogy megkezdjem az előre nem tervezett,
esti műszakomat. Valamint nem utolsó sorban, hogy megtudjam, merre jár az én
drága anyukám. Azonban, ahogy azt az emberek mennyiségéből meg tudom jósolni,
az este végéig nem fogom megtudni, merre találom, vagy hol van egyáltalán.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Milyen régen volt, hogy együtt dolgoztunk már.
Szóval ideje lenne mesélned! – ül le az egyik pult mögötti székre Stella,
amikor valamikor hajnalban kicsit alábbhagy a nagy nyüzsgés.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Miről szeretnél hallani?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Anyukád valami olyasmit említett, hogy van egy
fiú… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Pletykás... – szememet forgatom, mire
elvigyorogja magát. – Semmi komoly, csak barátok vagyunk. Vagyis… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A megismerkedésünktől kezdve,
egészen a legutóbbi találkozásunkig mindent elmesélek Stella-nak, persze
kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert közben egy-két embert ki is kell
szolgálnunk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Stella pár évvel idősebb
nálam, de ez soha nem jelentett gondot kettőnk között, mindenről, de tényleg
mindenről el tudtunk beszélgetni. Még csak pár hónap ismertség után is úgy
viselkedtünk egymással, mintha ezer éves barátságot tudhatnánk magunk mögött.
Nálunk soha nem voltak kínos csendek, mert be sem állt a szánk. Pontosabban
inkább csak neki nem, én viszonylag keveset beszélek. Szeretek hátul meghúzódni
és figyelni a körülöttem lévőkre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Layla, ugye tudod, hogy te fogsz pofára esni, ha
hagyod magad teljesen behülyíteni? – sajnálkozó tekintete zavar.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Tisztában vagyok vele, de nem tehetek ellene. Mi
van, ha tényleg akar valamit, és nem csak szórakozik?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Barátnője van. Ha komolyan gondolná legalább a
barátnőjével, akkor nem játszadozna veled.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Igazad lehet. De azért mégis… nem tűnik olyan
srácnak, aki megcsalna bárkit is, vagy lányokat hülyítene.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Nem tudom, hogy milyen srác, nem ismerem, így
nem tudok véleményt alkotni, de Layla, kérlek vigyázz vele! – bólintok, majd
rosszullétre hivatkozva inkább hazamegyek.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nem akarok arra gondolni,
amiket Stella mondott, nem akarom elhinni, hogy semmi esély nincs. Túl makacs
vagyok, ahhoz, hogy igaz adjak barátnőmnek. Ezért a lehető legostobábban
cselekszek: írok Ash-nek egy üzenetet, hogy előbb hazaérkeztem, és szívesen
találkoznék vele.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ha barátnőim megtudnák ezt,
valószínűleg előbb vágnának fejbe, minthogy megdicsérjenek ezért a tettemért,
de valahogy most nem izgat. Muszáj megcáfolnom azt, hogy csak játszik velem,
képtelen vagyok beletörődni, hogy így van, mert nem lehet így. Ashton nem
olyan. Nem lehet olyan. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Azonban hogy is tudhatnék bármit
is róla alig pár találkozásból és beszélgetésből? Lehet akármilyen, az is benne
van a pakliban, hogy Stella igazat beszélt. Viszont erre mindenképpen magamnak
kell rájönnöm. Nem befolyásolhatnak a többiek, akkor sem, ha csak óvni
szeretnének. Meg kell ismernem teljesen, ahhoz, hogy eldönthessem milyen is
igazából. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nem telik el fél perc se,
máris megcsörren a telefonom, mire mosoly kúszik az ajkaimra.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Fél óra múlva felveszlek a házatok előtt –
köszönés nélkül közli, amit akar.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Ott leszek.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Bugyután vigyorogva rakom le a
telefont, és rá kell jönnöm, hogy már késő. Már teljesen megbolondított. Ám
jelenleg még ez a ráeszmélés sem rontja el a kedvemet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Hazaérve újra veszek egy gyors
zuhanyt, hiszen eléggé megizzasztott ez este, és nem lenne jó ötlet büdösen
megjelenni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Pontosan fél óra elteltével
látom, hogy Ashton autója bekanyarodik a házunk elé. Egy vékony farmerkabátot
magamra kapva hagyom el a házat, majd bezárom a bejárati ajtót. Mire az autó
elé érek, Ash már kiszáll a kocsiból és apró mosollyal figyeli lépteimet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span><!--[endif]-->Meg kell mondjam, igazán boldog vagyok, hogy nem
kellett heteket várnom, hogy újra láthassalak – kijelentése szívemet még
gyorsabb dobogásra ösztönzi, és ajkaim felfelé kunkorodnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Átölel, amit viszonozok, aztán
ismerős mozdulatot tesz. Ugyanúgy eltol magától, ahogy kisebb búcsúnkkor. Kezei
a derekamat szorítják, míg arca gyorsan közeledik az enyémhez. Pár másodperc
elteltével már meg is érzem ajkait az enyémeken. Azonban ezután nem húzza el fejét,
ahogy legutóbb, hanem mozgásra készteti szánkat, ezzel csókot formálva. Az
agyam józan része folyamatosan kiabál, hogy toljam el magamtól, azonban cseppet
sem foglalkozok vele, csak élvezem, hogy tökéletes ajkai együtt mozognak az
enyémekkel. </div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-44685505382573597882014-12-14T18:42:00.002+01:002014-12-14T18:42:43.564+01:00Fejlemények!<div style="text-align: center;">
<i>Halihó, Drágák! </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem résszel érkeztem <b>még</b>, azonban, úgy gondoltam, szólok, készületben van a következő, szám szerint a kilencedik fejezet. Igyekszem holnap, de legkésőbb a hét közepéig megírni, és közzétenni!</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, több hónapos kimaradás után is vannak még olyanok, akik nem pártoltak el tőlem teljesen, és szívesen olvassák majd a folytatást. Ezek után tényleg igyekszem rendszeresen új részeket hozni, valamint próbálom elkerülni az elkövetkezőkben az ennyire hosszú szünetek, sőt úgy magát a szüneteket is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, hogy eddig húztam-halasztottam az egészet, de nem volt ihletem, se időm írni. Azonban most már tényleg igyekszem heti, maximum kétheti rendszerességgel frissíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legyetek jók, legkésőbb szerdán érkezem. Becsszó! Valamint kitartást, már csak a jövőhét, és élvezhetjük a téli szünetet! xx</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-16375703401373438712014-09-20T14:41:00.001+02:002014-11-29T23:26:56.992+01:00III. Díj<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6fRUYsoeDcKLsForNf4LFh_AMPG5ILblQMu5edknF3dX7ZsW4zn-N7LxkUMyvSYYcTTmDEgR7-6KKY0FbIKWn8Wox-rIK7DyDorWe2QsxZoncuVMqqVuA69yrsoVpcVY8PqrwGirr5jae/s1600/1.+d%C3%ADj+-+Liebster+Award.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6fRUYsoeDcKLsForNf4LFh_AMPG5ILblQMu5edknF3dX7ZsW4zn-N7LxkUMyvSYYcTTmDEgR7-6KKY0FbIKWn8Wox-rIK7DyDorWe2QsxZoncuVMqqVuA69yrsoVpcVY8PqrwGirr5jae/s1600/1.+d%C3%ADj+-+Liebster+Award.png" height="200" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Köszönöm szépen a díj <a href="http://lorettasblog5sos.blogspot.hu/" target="_blank">Loretta</a>-nak! ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Szabályok: </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Írd ki kitől van!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Írj 11 dolgot magadról!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Válaszolj 11 kérdésre!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Írj 11 kérdést!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Küldd el <strike>11</strike> embernek!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>11 dolog rólam:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. A barátommal múlt héten voltunk egy hónaposak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2. Nem tartok hónapfordulókat, de azért tudom, hogy mikor kéne lenniük. (:D)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. Nyár végén végre, 10 év után kontaktlencsés lettem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. Eddig két jegyem van, azok is pocsékok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
5. Már most meguntam az iskolát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. Utálom az osztályomat.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. Jövőhéten átfestetem a hajam kékes-feketésre. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. Most fejeztem be az Alaska nyomában című könyv olvasását.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. Nem nagyon szeretem a csokit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. Alig két hónap alatt majdnem 50 topjoy kupakot gyűjtöttem össze.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
11. Holnap dolgozok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>11 válasz:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. <i>Kik azok, akik mindig melletted állnak?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Két barátnőm, és most már a barátom is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2. <i>Van példaképed, ki?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Van, Demi Lovato.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. <i>Mi ösztönöz az írásra?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Most leginkább semmi, mert százféle gondom van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. <i>Olvasni szeretsz jobban vagy tvzni? </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mindenképpen olvasni. A tévémet nagyon ritkán kapcsolom be.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
5. <i>Hogyan jellemeznéd magad?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Zárkózott természetű vagyok, és eléggé önbizalom hiányos. Nehezen bízok meg az emberekben, makacs vagyok, és soha nem hallgatok másokra. Elég komplex személyiség vagyok, de ha valaki tényleg igyekszik megismerni, akkor az könnyen kiismer.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. <i>Eddig hány blogod volt?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kettő, ez a harmadik, plusz még barátnőmmel írunk egyet közösön, de jelenleg az is szünetel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. <i>Mióta blogolsz?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Két éve, azt hiszem. Nem tudom pontosan.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. <i>Mit szeretsz az írásban?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kikapcsol. Egy teljesen új, és különböző világot ad.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. <i>Milyen hosszúra tervezed a történeted?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Két évadosra szeretném, de többet nem árulhatok el, mert akkor lelőnék mindent.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. <i>Van olyan személy, akitől "ihlet" száll rád azaz ötletet ad?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem igazán.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
11. <i>Mit üzennél azoknak, akik támogatnak, és azoknak, akik olvassák a történeted?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Azt, hogy köszönöm, és imádom őket. És hálás vagyok, amiért úgy is kitartanak mellettem, hogy nem vagyok profi, ráadásul még a blog is szünetel jelenleg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem tennék fel kérdéseket, mert már mindenkinek küldtem díjat, akinek küldenék. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<br />Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-64868286403480527522014-08-28T20:58:00.001+02:002014-08-28T20:58:27.363+02:00SZÜNET<div style="text-align: center;">
<i>Hello, drágák!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem résszel érkeztem, még mindig nem, és ezt szörnyen röstellem. Ezért, ahogyan az a címből is kiderült a blog meghatározatlan ideig szünetelni fog. Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de eléggé összecsaptak a dolgok a fejem felett. Ezek leginkább magánéleti dolgok, amiket nem részleteznék, mert számotokra nem fontosak. Soha nem kellett még szüneteltetnem egyetlen blogomat se, viszont úgy érzem, hogy nem húzhatom tovább. Több, mint egy hónapja nem volt rész, és bár elkezdtem már, sőt, majdnem be is fejeztem, mégsem érzem jónak. Ihletem lenne, bőven, éppenséggel csak leírni nem tudom. Túl sok dolog kavarog bennem, szóval először próbálom ezeket összerakni magamban, aztán újra belevágni az írásba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont... ugye hétfőtől megkezdődik az iskola. Ez megint csak egy ok, ami miatt húzódik a szünet. Nem tudom, hogyan lesz, szerettem volna a nyár folyamán befejezni a történetet, azonban egy illető igencsak megkavarta az életemet, ami miatt elhanyagoltam az írást. És így suli kezdetével valószínűleg még inkább elfogom. A kilencedik és a tizedik még nem számított, viszont a tizenegyedik osztály már élesben megy, és fontos, hogy jól teljesítsek, különben nem tudok főiskolára menni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szörnyen sajnálom, és elnézéseteket kérem, de nagyon bizonytalan, hogy mikor lesz újra rész. De sietek. És amint rendezem a dolgaimat, az lesz az első dolgom - persze a tanulás mellett -, hogy nekiesek az írásnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jók legyetek, élvezzétek ki a maradék időd, és kitartást a következő évre! 288 nap múlva újra nyár (igen, tényleg kiszámoltam). xx</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-51713561323714243022014-07-23T21:46:00.001+02:002014-07-23T21:46:45.411+02:00II. Díj<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9IYDRXqNyrW-p0go8fvuWJMIio-4sWCXInGxumwwlvJmDbragDrMzAfCigwDcwIPwFByrSfSKh7CfAQ8R3r2lpbsfRgv7gkuFtpEsyvcP-i7ktgSe14WWMkKybNfx-wTprRA22umfIj1y/s1600/d%C3%ADj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9IYDRXqNyrW-p0go8fvuWJMIio-4sWCXInGxumwwlvJmDbragDrMzAfCigwDcwIPwFByrSfSKh7CfAQ8R3r2lpbsfRgv7gkuFtpEsyvcP-i7ktgSe14WWMkKybNfx-wTprRA22umfIj1y/s1600/d%C3%ADj.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Köszönöm szépen a díjat <a href="http://nightmare-5sos-fanfic.blogspot.sk/" target="_blank">Brigittá</a>nak! xx</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Szabályok:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Írd ki kitől van!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Írj magadról 10 dolgot!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Válaszolj 10 kérdésre!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tegyél fel 10 kérdést!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Küldd tovább <strike>10</strike> embernek!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>10 dolog magamról:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. Ma elakartam menni egy nagyobb fültágítót venni, de aztán nem jött össze.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2. A nyaram eddig unalmasan, de túl gyorsan telik. Nem is értem, hogy történhet ez a kettő egyszerre.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. Meguntam, hogy lila a hajam, szóval most éppen kéket akarok. Amit valószínűleg úgyse fognak megengedni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. Minden este úgy ülök le a géphez, hogy akkor most megírom a részt, de általában soha nem sikerül, mivel mire hazaérek, már hullafáradt vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
5. Tetszik egy srác, aki nem kéne, hogy tetsszen, mert nem itt lakik...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. Imádom festeni a körmömet. Bár csak fekete vagy vörös szokott lenni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. Nem szeretem, ha tőlem kérnek tanácsot, mert nem tudok tanácsot adni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. Jó hallgatóság vagyok, de csak ennyit tudok tenni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. Utálom, amikor hülyének néznek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. Amit a legjobban imádok a nyárban - amellett, hogy nincs iskola-, hogy ehetek dinnyét és kukoricát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Válasz a kérdésekre:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. <i>Mit tennél, ha életed utolsó napját élnéd? </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Sok mindent bevallanék sok mindenkinek, bocsánatot kérnék valakitől, és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, megcsókolnék valakit. Igen, azt hiszem, "csak" ennyit tennék.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2 . <i>Melyik állattá változnál, ha lehetne?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Semelyikké. Nem igazán vagyok állatbarát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. <i>Ki volt az első nagy kedvenced? (sztár, banda..)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A Hooligans. Egy magyar együttes. A mai napig szeretem őket, köbö egészen két éves koromtól kezdve. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. <i>Mi a kedvenc helyed? (pl. városrész)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Canterbury, Rochester. Tudom, nem városrész, de oda vagyok ezékért a városért, ha tehetném valamelyikbe élném le az életem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>5. Mit szeretnél megtenni, ha lehetne?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Utazgatni, koncertekre járni. Persze, ez nem olyan lehetetlen dolog. Vagyis... nekem az, másoknak meg nem tudom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. <i>Mit vennél legelőször, ha nyernél a lottón?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Semmit, adakoznék először.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. <i>Ha lehetne, hova költöznél el most nyomban?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Canterbury-be, vagy Rochester-be. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. <i>Melyik koncertre mennél el szívesen?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Hű, ez sok lesz... 5 Second of Summer, 1D, Bring Me The Horizon, You Me at Six, Sleeping With Sirens, Of Mice & Men, Lea Michele, Demi Lovato, Cher Lloyd, Our Last Night, Arctic Monkeys... meg igazából nagyon sok van még, de inkább nem sorolom fel az összeset.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. <i>Ha visszamehetnél a múltba, melyik korszakot választanád?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Öt-hat éves korba. Akkor még élt a papa, és egészséges volt. Egyébként nem szívesen mennék vissza. Sok olyan dolog van, amit nem akarok még egyszer átélni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. <i>Mi a kedvenc virágod?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Fogalmam sincs. Nem szeretem a virágokat.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>10 kérdés:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. Inkább természetes, vagy mű dolgok?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2. Van valami hobbid?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. Spontán írsz, vagy előre megtervezed a történet minden részletét?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. Mióta blogolsz?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
5. Mikor kezdtél el írni? Akkor egyből publikáltad is, vagy csak később?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. Mi az, ami felidegesít?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. Mit gondolsz a naplóírásról? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. Melyik az a nap, amelyet kiemelnél eddigi életedből?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. Mivel szeretnél foglalkozni felnőttként?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Akiknek küldöm:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><a href="http://onedirectionfanfictionazy2.blogspot.hu/" target="_blank">Túl jó megjátszás</a></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-29946665565066981492014-07-14T23:29:00.001+02:002014-07-14T23:29:42.119+02:008. fejezet<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://31.media.tumblr.com/a7cd5d3f4f89cc0d6ba73221997c8fe6/tumblr_mhkihmD9NP1s1tzpbo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://31.media.tumblr.com/a7cd5d3f4f89cc0d6ba73221997c8fe6/tumblr_mhkihmD9NP1s1tzpbo1_500.jpg" height="320" width="266" /></a></div>
Az elmúlt majdnem egy hétben nem sok említésre méltó dolog történt, sőt a bizonyítvány osztást, és az évzárót leszámítva szinte semmi. Ashtont még valamikor múlthét elején láttam utoljára, azóta nem találkoztunk, és a héten már nem is fogunk, hiszen kezdetét veszi a kis kiruccanásunk Laguna Beach-re. Párszor telefonon beszéltünk, pontosabban hét vége felé felhívott, az okát nem tudom, nem is tudtam meg, csak úgy beszélgettünk. Mindenről. Azóta fogalmam sincs, hogy mi van vele, de túlságosan rápörögtem az egyhetes utunkra, ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
A tanévzáró ünnepség szokás szerint rohadt unalmasra sikeredett, és fényes bizonyítvánnyal sem dicsekedhetek. Na, nem kell arra gondolni, hogy olyan eget rengetően rossz lett, egy elég erős hármas átlagom lett, ami nekem tökéletes is. Soha életemben nem gondolkoztam azon, hogy valami puccos egyetemre menjek, sőt, hogy őszinte legyek, soha nem gondolkoztam azon, hogy egyetemre menjek.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
Most pedig teljesen felcsigázva ellenőrzöm le nagyjából huszadszorra a vinni kívánt cuccaimat, hogy nem hagyok-e itthon valamit. De huszadik ellenőrzés után is úgy látom, mindenem meg van, ezért inkább hagyom, és várok arra, hogy Blaze megérkezzen az ismeretlen bátyójával.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
Nem is kell sokáig várnom őket, hiszen kintről két dudaszó hallatszik, ami azt jelenti, hogy megérkeztek. A lehető leggyorsabban szedem össze a cuccaimat, és már rohanok is le a lépcsőn. Csak reménykedni tudok, hogy nem bukok orra a dög nehéz táskáim miatt. Hál'istennek épségben érkezem meg a bejárati ajtóhoz, amit azon nyomban ki is rántok a helyéről, és nagy vigyorral lépek ki a házból.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
Anyutól már korán reggel elköszöntem, mert mennie kellett valahova, néhány fontos dolgot elintézni. Szerencsémre egyből beleegyezett a kis utazásunkba, le merném fogadni, hogy sokkal jobban izgult miatta, mint én. Szerintem ő a nagyobb gyerek kettőnk közül.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
A laskából kiérve, viszont sehol nem látok lakókocsit, sőt még, csak Blaze-t se vélem felfedezni semerre, csupán Ash kocsiját látom, és a lazán előtte támaszkodó Ashtont. Vigyorom azonban nem lankad, inkább csak kiszélesedik. Nem tudom, miért van itt, de örülök neki.</div>
<span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Erősen reménykedtem, hogy még itthon találjalak - vallja be, miután egy öleléssel köszönt. - Bíztam benne, hogy még elköszönhetek tőled, mielőtt elmész - szavai hallatán melegség áraszt el, és érzem, ahogy megemelkedik a pulzusom. Olyan érzések, melyeket nem szabadna éreznem, de nem tudok tenni ellenük.</div>
</span><span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Hát, itt vagyok - tárom szét a karomat tehetetlenül, nem tudva, hogy mit mondhatnék.</div>
</span><span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Igen, látom. Örülök, hogy időben jöttem.</div>
</span><div style="text-align: justify; widows: 136;">
Ahogy kimondja látom, amint bekanyarodik a várt járgány, amiben már mindenki bent ül, csupán csak rám várnak.</div>
<span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Tubicáim, mennénk már. De szóljatok, ha zavarunk, magatokra hagyunk titeket! - nem más, mint Ben ordítja ezt, miközben kihajolt az ablakon. Egyáltalán nem lepődök meg ezen, csak bemutatok neki.</div>
</span><span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Mennem kell - jelentem ki a nyilvánvalót.</div>
</span><span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Szórakozz jól. Hívj, ha hazaértél. És vigyázz magadra!</div>
</span><div style="text-align: justify; widows: 136;">
Szorgosan bólogatok, nem is lehetnék boldogabb. Azonban Ashton következő cselekedete egy jó okot ad arra, hogy egész héten rágódhassak valamin. Amint kimondja a szavakat, megölel, de mielőtt elengedne, kicsit távolabb tol magától, és behunyt szemmel lágy csókot lehet ajkaimra, amitől szívem kihagy egy dobbanást, majd őrült tempóban kezd el újra dobogni. Megilletődve, teljesen ledöbbenve állok előtte, míg ő csak mosolyog, és egy intéssel elköszön, miközben beül a kocsijába.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
Hosszasan bámulom a kocsival elhajtó fiút, és nem jutok szóhoz. Ezért fel sem tűnik, amikor Blaze, ezer wattos vigyorral megáll mellettem, és kezével elkezd legyezni a szemem előtt. Még akkor sem térek magamhoz, amikor már bent ülök a lakókocsiban. A többiek összevissza magyaráznak nekem az előbb történtekről, és folyton faggatnak, ám nem tudok mit mondani nekik, hiszen számomra kis kész rejtély az egész. Blaze közben bemutatja a féltesóját is, azonban egyszerűen nem tudok rájuk figyelni. Fejben folyamatosan az elmúlt perceket játszom vissza, és minden egyes újragondolásnál felgyorsul a szívverésem, és elfogy a levegőm.</div>
<span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Oké, megcsókolt, nagy ügy. Nem is volt rendes csók, inkább csak megpuszilta a szád. Nem értem, mit vagy úgy oda! - Ana flegma hangsúlya térít vissza a valóságba.</div>
</span><span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Mi van? - felhúzott szemöldökkel nézek rá, ötletem sincs, hogy most éppen mi a problémája.</div>
</span><span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Azt mondom, hogy nem olyan nagy cucc, ha valakitől kapsz egy puszit – szemeit forgatja, mire én továbbra is csak értetlenül bámulom.</div>
</span><span style="widows: 136;"><div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, egyetlen, tökéletes Ana, de ha jól tudom, te vagy teljesen megveszve érte, és a bandájáért, szóval ne próbáld nekem elmagyarázni, hogy te olyan könnyen fel tudnád dolgozni, hogy megcsókolt! - nem akarok veszekedni, de Ana egyre kibírhatatlanabban viselkedik, ami egyáltalán nem tetszik.</div>
</span><div style="text-align: justify; widows: 136;">
Nem szól vissza, csak fújtat egyet, és tovább flörtölget Travis-vel, barátnőnk féltestvérével. Blaze és Ben is értetlenül figyelik a szőke hajú lányt, de nem mondanak semmit. Nem is kell, nézésükből tudom, hogy nekik is pontosan meg van a véleményük Ana kirohanásáról, de nem akarnak az első 10 percben összekapni vele, hogy aztán végig duzzogjon az egész út alatt.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
Miután kicsodálkoztam magam, és tíz percből már csak kilencet töltöttem gondolkozással, alaposabban szemügyre vettem a sofőrünket, aki meglehetősen helyes volt a barna hajával, és borostájával. Ehhez társult rekedtes hangja, miközben hozzánk beszélt. Egyszóval tökéletes volt, egyetlen apró hibát sem véltem felfedezni benne, ami a külsőségeket illeti. Azonban az meglepést okozott, hogy Ana egyből rányomult a srácra, hiszen legutóbb még nekem panaszkodott, hogy a fiú sokkal inkább az én ideálom, és az ő ideáljától teljesen távol áll. Csak magát minősíti a viselkedésével, ezért nem is törődöm vele.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
Egy óra sem telik el, mire megérkezünk úti célunkhoz. Csomagjaink nélkül szállunk ki, ám úgy döntünk, hogy mégis inkább kicuccolunk, felállítjuk a sátrainkat, aztán lemegyünk fürdeni a partra, mert kicseszettül meleg időt fogtunk ki.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
A sátrak felállítása elég viccesen telik, hiszen nagyon sokat bénázunk, legtöbbször össze is dől, de nem zavartatjuk magunkat, újra kezdjük. Természetesen az üvöltő zene is elmaradhatatlan, amit Travis-nek köszönhetünk, hiszen hozott magával egy hangfalat, melyet egyből bekötött a kocsiban található konnektor szerűségbe, így kérdéses sem volt, hogy mindenféle zene fog szólni egész este. Szóval a sátorállítás jó hangulatban telt, ám a fürdőruhába öltözés már neccesebb volt. Hiszen csak a lakókocsiban tudtunk átöltözni, de Ana lestoppolta a fürdőt, így nekünk maradt a szoba, és a vezető ülés mögötti kis tér. Nem is volt kérdéses, hogy Blaze lefoglalja magának a szobát, így nekem jutott az ablakokkal körbe vett helység. Ami nem is lett volna probléma, ha Ben nem áll meg az ablak előtt, mellette Travis-vel, akivel nagyon gyorsan összehaverkodtak. Ezért úgy döntök, hogy inkább megvárom, amíg valamelyik barátnőm végez, de előttük nem öltözöm át.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">Hosszú, és nem mellesleg érdekes utunk lesz...</span></div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-61036190437844091202014-07-09T22:29:00.000+02:002014-07-09T22:29:27.334+02:00I. Díj<div style="text-align: center;">
<i>Hatalmas köszönet <a href="http://theoneandonlyreason.blogspot.hu/" target="_blank">Timi</a>nek a díjért, amely a blogom első díja. Elképzelhetetlenül hálás vagyok! xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZZlfLugTqorpkyUvucxqsmjy7E5yHiVY7ldBItnhSQwkRczusYj3GhBXTc0ze8EfWogDNMamNqgmIlfDVMwM2ufrW_rUUGYtbLyScnDlaM_Sx_9WwF6f1qevBAggMDylhbbfFhDplTKFr/s1600/d%C3%ADj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZZlfLugTqorpkyUvucxqsmjy7E5yHiVY7ldBItnhSQwkRczusYj3GhBXTc0ze8EfWogDNMamNqgmIlfDVMwM2ufrW_rUUGYtbLyScnDlaM_Sx_9WwF6f1qevBAggMDylhbbfFhDplTKFr/s1600/d%C3%ADj.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Szabályok:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Írj 11 dolgot magadról!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Válaszolj 11 kérdésre!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tegyél fel 11 kérdést!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Küldd tovább <strike>11</strike> embernek!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>11 dolog rólam:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. Holnap kezdek el dolgozni. Félek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2. Eléggé visszahúzódó vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. Nem vagyok jó tanuló, sőt kifejezetten rossz vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. Szeptemberben kezdem a tizenegyediket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
5. Kifejezetten utálok magamról beszélni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. Tumblr függő vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. Éppen Foo Fighters-t hallgatok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. Kiakadtam a tegnapi foci meccs miatt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. Szörnyű hangom van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. Imádom a Szent Johanna Gimit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
11. Felnézek Leiner Laurára.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Válasz a 11 kérdésre:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. <i>Mit gondolsz a mai társadalomról?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Hosszú lenne, ha komolyabban belefolynék a témába, így próbálom röviden megfogalmazni. Borzalmas, egyszerűen csak borzalmas. Az emberek lenézik egymást, gúnyt űznek a másikból valami miatt. Elítélik azokat az embereket, akik valamilyen tekintetben mások. Emellett sok más van még, ami szörnyű, de arra már inkább nem térnék ki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2. <i>Hány éves korodban szeretnél megházasodni?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az igazság, hogy egyáltalán nem szeretnék megházasodni. Hosszú távon már akadnak problémáim az elkötelezettséggel. Nem, nem vagyok hűtlen, egyszerűen csak egy idő után nem érzem azt, amit az elején, vagy csak nem találtam még meg a megfelelő embert.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. <i>Ki a legfontosabb személy az életedben?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Már nem él... rajta kívül két ember van, aki fontos. A két legjobb barátom. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. <i>Kedvenc édességed?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Gumicukor, minden menyiségben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
5. <i>Mi volt az eddigi legrosszabb álmod?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Miután megnéztük a Rec első és második részét, azt álmodtam, hogy néhány barátommal mi is beragadtunk egy lépcsőházba, és ugyanaz volt, mint a filmbe. Bár nem volt ijesztő, se a film, se az álom, de talán ez volt a legrosszabb.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. <i>Volt olyan dolog, amit megbántál?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Persze. Olyan emberekben bíztam meg, akikben nem kellett volna. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. <i>Vissza szeretnéd fordítani az időt?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Isten ments. Inkább már előre mennék, minél előbb. Kevés olyan pillanata volt az elmúlt éveimnek, amelyeket szívesen átélnék.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. <i>Szereted a szomszédaidat? </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem, ők se szeretnek engem. Vagyis inkább csak a zenéimet. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. <i>Ki a legjobb barátod?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Úgysem ismeri senki őket, szóval felesleges leírnom. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. <i>Szerinted van barátság fiú és lány között?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Persze, lassan 14 éves fiú-lány barátságot tudhatok a hátam mögött. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
11. <i>Tenger vagy hegy?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tenger.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>11 kérdés:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
1. Honnan jött az ötlet, hogy blogot nyiss?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2. Mi adta a történeted ötletét?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
3. A karaktereket a barátaidról/ismerőseidről formálod, vagy teljesen kitaláltak?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
4. Kedvenc könyved?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
5. Mik a terveid a jövőre nézve, mivel szeretnél foglalkozni?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
6. Gondolkodtál valaha is azon, hogy komolyabban foglalkozz az írással?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
7. Mik a hobbijaid?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
8. Miért éppen azok a főszereplőid, akik?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
9. Mi alapján válogatod a blog szereplőit?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10. Fontosnak tartod egy blogban a kinézetet?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
11. Milyen zenei stílusokat preferálsz?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Akiknek küldeném:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://torekeny-zaynnad.blogspot.hu/" target="_blank">Törékeny</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://megtorhetetlen.blogspot.hu/" target="_blank">Megtörhetetlen Rohadék</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-2415641365460845142014-06-30T21:54:00.001+02:002014-06-30T21:54:28.968+02:007. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Hi, Babes! </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Megint csúsztam pár napot, a fejezet megint rövid lett, és megint csak nem történik benne semmi, azonban ezentúl tényleg próbálkozom időben érkezni a következőkben!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! x</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeuq89MX9mpgLA9J4Ps8YE6kSQETePYMTzWJv4RG2c-OROdUohVLBl-AQsdQsh264MHxRBJj6pJPBnIV7vUwzGfjdqaK2U116G9DmHkF6Bdr-b-HUdZSgGV0j88NnvtuYgsZC0sJwEpC0A/s1600/tumblr_mm8i2nQeoe1s1tzpbo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeuq89MX9mpgLA9J4Ps8YE6kSQETePYMTzWJv4RG2c-OROdUohVLBl-AQsdQsh264MHxRBJj6pJPBnIV7vUwzGfjdqaK2U116G9DmHkF6Bdr-b-HUdZSgGV0j88NnvtuYgsZC0sJwEpC0A/s1600/tumblr_mm8i2nQeoe1s1tzpbo1_500.png" height="320" width="226" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Amikor hazaérek, anyut a
konyhában találom, miközben teszi a dolgát. Tökéletesnek érzem
az alkalmat, hogy kikérdezzem a rejtélyes pasiról, aki fogalmam
sincs, hogy ki lehetett. Ötletem sincs, hogy vajon ki ő, hiszen nem
jellemző, hogy random középkorú fickók beállítanak éjfél
felé közeledve.</div>
<span style="widows: 8;">- Múltkor itt járt egy pasas.
Téged keresett - anyu hátrafordul, miközben hosszú, göndör
barna haja lebeg körülötte. A tányér - amit éppen mosogat -
megáll a kezében, és érdeklődve néz felém.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem mondta, hogy mit akart?</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem. Kérdeztem, hogy üzen-e
valamit, de csak annyit kért, adjam át neked, hogy Ian Wilson
kereste - vállat rántok, mintha teljesen hidegen hagyna a téma,
miközben majd megvet a kíváncsiság, hogy mégis mit akart az Ian
nevű férfi anyámtól.</span><br /><span style="widows: 8;">- Csak ennyit mondott? - hangja
kétségbeesett, amitől csak még kíváncsibbá válok.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Bólintok, miközben ő
megkönnyebbültem felsóhajt. Nem értem a reakcióját. Amikor
meghallotta a férfi nevét szinte már ijedtnek látszott. Vajon
bajba keveredett? Tartozik valakinek? De miért tartozna bárkinek
is, amikor általában inkább neki tartoznak az emberek. Így a
tartozás gondolatát el is vetem egyből, azonban nyugtalanít az
ijedt tekintete.
</div>
<span style="widows: 8;">- Ki volt az?</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem fontos. Menj a szobádba,
és ne foglalkozz vele! - hangja ellenmondást nem tűrő, de nem
érdekel. Soha nem beszélt így velem, ezért tökéletesen biztos
vagyok benne, hogy valami nagy dolgot hallgat el előlem.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem, nem fogok a szobámba
menni. Nem vagyok két éves, akit a szobájába zavarhatsz, ha nem
akarsz valamiről beszélni. A lányod vagyok, az istenért is!
Kijár nekem annyi, hogy őszinte legyél velem!</span><br /><span style="widows: 8;">- Layla Becker, fél perced
van, hogy magadra csukd a szobád ajtaját! - ideges, nagyon is, de
ettől függetlenül nem hátrálok.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem megyek sehova, amíg el
nem mondod, hogy ki a fene volt az!</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Nem szól vissza, csak belevágja
a mosogatóba az edényt, amely nagy robajjal törik apró
darabjaira. Sóhajtva állok neki kiszedegetni az összetört
mélytányér darabjait, és konstatálom, hogy ez minden bizonnyal
kényes téma. Azonban ki fogom deríteni, hogy ki az az Ian Wilson.
Ha nem lenne fontos, vagy komoly dolog, akkor nem kapta volna fel a
vizet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A tányér darabkái helyeként
belevájódnak az ujjaimba, így nem is csoda, hogy a mosogató tele
van kis vércseppekkel. Mérgesen hagyom ott a többi darabkát, míg
leöblítem a kezemet, és körbetekerem egy ronggyal, remélve, hogy
valamennyire elállítja a vérzésemet. Szerencsétlenkedésem
közben a hátsózsebemben lévő telefonom csörögni kezd, és
egyre hangosabban szól az egyik Of Mice & Men szám, amelynek
bármikor máskor örülnék, most azonban idegesít. A képernyőn
Ana neve, valamint képe jelenik meg, én pedig lelkiismeretfurdalás
nélkül kinyomom. Most nem alkalmas az időpont, hogy megvitassam,
vajon, hogy néz ki Blaze féltestvére. Márpedig, ahogy Ana-t
ismerem, biztos vagyok benne, hogy ez lenne a téma. Ehelyett
fontosabb dolognak tartottam, hogy megbékítsem anyámat, és
kiderítsem az rejtélyes idegen kilétét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Emiatt fél órával később pár
palacsintával, néhány gyümölccsel, és egy pohár kávéval a
tálcán egyensúlyozok fel a lépcsőn, majd anyu szobájához érve
bekopogok az ajtón. Amikor ajtót nyit, már nem látom idegesnek,
csak kétségbeesettnek, ami igazán szíven üt. Soha életemben nem
láttam még, hogy ennyire kétségbe esett volna valami vagy valaki
miatt. Ám, amikor meglátja a telepakolt tálcát a kezemben, kicsi,
de annál őszintébb mosoly kerül az arcára.</div>
<span style="widows: 8;">- Ezt nekem csináltad?</span><br /><span style="widows: 8;">- Hát... félig. Gondoltam a
palacsintát megoszthatnád velem - rámosolygok a tipikus békülős
mosolyommal, ami az esetek többségében beválik, ha összeveszünk.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Mosolyogva beinvitál, és, amíg
én letelepszek az ágyra, addig ő bekapcsolja a tévét. Mielőtt
leülne, még párszor egyik lábáról a másikra lépeget, aztán
mély levegőt véve mellém ül.</div>
<span style="widows: 8;">- Elmondod, hogy ki Ő? -
hangom halk, nem akarok újabb veszekedést.</span><br /><span style="widows: 8;">- Még nem. Ígérem elmondom
majd, de most még nem.</span><br /><span style="widows: 8;">- Én nem vagyok kész arra,
hogy halljam, vagy te nem vagy kész arra, hogy elmondd?</span><br /><span style="widows: 8;">- Erős lány vagy te, el
tudnád viselni az információt. Csak én nem vagyok elég erős,
hogy megosszam veled. Ian egy ember a múltamból. Egy ember, akivel
évek óta nem beszéltem, és most mégis felbukkant, ráadásul
fogalmam sincs, hogy mit akarhat pont most.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Átölelem, megpróbálva egyetlen
ölelésbe sűríteni mindent, amit most érzek. Szeretném, ha
tudná, hogy támogatom, hogy akárki is ez, vagy akármi is lesz, én
mindig mellette leszek, hiszen a lánya vagyok. És szeretném, ha
tudná, hogy szeretem őt, még akkor is, ha sokszor nem érzi. És
legfőképpen szeretném, ha tudná, hogy bízhat bennem, bármiről
is van szó.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Mosolyából ítélve teljesen
tisztában van vele, aminek szívből örülök. Soha nem voltam a
szavak mestere, nem tudtam kimondani, hogy mit érzek, így
legtöbbször éreztetni próbáltam az emberekkel, ami szintén nem
sikerült sokszor.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Másfél órával később már a
szobámban ülök, laptopommal az ölemben, és a telefonomat a
vállamhoz szorítva fecsegek Ana-val, aki azóta legalább háromszor
keresett, mire végül visszaírtam neki, hogy hívom, ha alkalmas.
Ígéretemhez híven, amint a szobámba értem, már tárcsáztam is
a számát. Nem is kellett sokáig várnom, hiszen alig a második
csöngésre felvette, és azóta lázasan csacsog nekem arról,
hogyan képzeli el Blaze bátyját.
</div>
<span style="widows: 8;">- Remélem szőke, és úúú...
ha kék szeme lenne az még jobb lenne. Aztán remélem nincs
borostája, az elrontaná az összhatást, ha barátnője van, akkor
csak még rosszabb. Neked mi a véleményed, hogy képzelted el? -
kérdése nem ér váratlanul, azonban még csak ott tartok, hogy
próbálom elképzelni az általa leírt „álom” srácot. -
Hahó, Layla, itt vagy?</span><br /><span style="widows: 8;">- Persze, persze. Milyennek
képzeltem? Nos, reményeim szerint fekete vagy sötét barna hajú,
barna szemű, és persze borostás. Szóval imádkozom, hogy szöges
ellentéte legyen annak, amit te leírtál - a vonal túlsó végén
Ana morogva fejezi ki a nem tetszését, míg én csak nevetek. -
Egyébként egyszerűbb lenne, ha megkérdeznéd Blaze-t, ő
biztosan tudja.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ahogy végig mondom, hallom, amint
a vonal végén barátnőm fejbe vágja magát, majd egyből
elköszön, hogy hívja Blaze-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Lefekvés előtt a telefonom
megint csörögni kezd, és megint csak Ana keres, gondolom, hogy
elmondja, mit derített ki a srácról. Csalódottan jegyzi meg, hogy
„ezt a kört én nyertem”, majd elmondja, hogy mit derített ki a
névtelen srácról, akinek, amúgy a nevét is megtudta. Ezért
lefekvés előtt olyan információkhoz jutottam, hogy Travis - mivel
így hívják Blaze féltesóját - barna hajú, barna szemű, és
borostás. Ezután beleegyezett, hogy az enyém lehet. Nem mintha
kértem volna, de azért megköszöntem a nagylelkűségét. Azért,
mert a srác tökéletesen az én ideálom, még nem azt jelenti,
hogy az első adandó alkalommal rá fogok mászni. Hiszen 25 éves,
míg én a tizennyolcat se töltöttem még be. </div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-17889047109739549662014-06-20T21:18:00.002+02:002014-06-20T21:19:57.497+02:006. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Hi, Babes!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Elsősorban szeretném megköszönni a gyönyörű fejlécet <a href="http://kritikatolunkneked.blogspot.hu/" target="_blank">Sara</a>-nak. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Másodsorban pedig talán feltűnt, hogy nevet változtattam. Semmi különösebb oka nincs, egyszerűen csak sokkal inkább közelebb áll hozzám ez a név, mint az előző.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Végül a fejezetről... nem sok hozzáfűzni valóm van, talán csak annyi, hogy ebben a részben annyira nem történnek izgalmas dolgok, de érthető talán, hiszen még csak a legelején járunk.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://37.media.tumblr.com/b856cf48e37f42f6ccd942d419192f9c/tumblr_mxr60oxE6f1sq2a8co1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://37.media.tumblr.com/b856cf48e37f42f6ccd942d419192f9c/tumblr_mxr60oxE6f1sq2a8co1_500.png" height="320" width="228" /></a></div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Tekintettel arra, hogy holnap
reggel iskola van, nem várom meg ébren anyát, bármennyire is
furdal a kíváncsiság, hogy ki lehetett az a pasi. Nem fordult még
elő, hogy egy férfi anyámat kereste ilyen későn. Ráadásul még
Ashton hirtelen hangulatváltozása is alapos fejtörést okoz. Ezért
jobbnak látom, ha lefekszek aludni, csakhogy kitisztuljon a fejem.</div>
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
A reggel váratlanul jön,
hamarabb, mint kellene. Persze, ezt csak én érzem így, hiszen a
felkelés ideje akkor történik most is, mint szokott, de az iskola
végéhez közeledtével egyre kevesebb erőm van minden nap
hajnalban kelni. Fáradtan konstatálom, hogy bizony elaludtam, és
vagy azért nem hallok semmi zajt lentről, mert anyu itt hagyott,
vagy azért, mert ő is alszik még. Egyik se jó, mert ebből
kifolyólag gyalog kell megközelítenem az iskolát, ami garantálja
az elkésést. Bár, így utolsó napok egyikén már belefér. Pont
emiatt nem is veszem sietősre a felöltözést, illetve az
elvégezendő teendőimet. Ráérősen húzom fel farmersortomat,
mely derekamig ér, és amihez egy szürke ujjatlant párosítok,
betűrve. Mindehhez egy fekete tornacipőt húzok, majd beleszórok
pár dolgot a táskámba mielőtt lemennék a földszintre egy
kávéért. Elalvásomat tekintve egy műanyag pohárba töltöm a
fekete folyadékot, aztán elhagyom a házat.
</div>
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Húsz perces késéssel érkezem,
az óra fele már lement. A tanár csak legyint, majd a helyemre
küld, nem ír be késést. Blaze és Ana viszont azonnal kérdőre
von, hogy merre mászkáltam. Blaze egyből meggyanúsít, hogy
Ashton-nal voltam, és alig tudom elmagyarázni neki, hogy tegnap
délután óta nem beszéltem vele.
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Mondtam már, hogy
elaludtam. Miért olyan lehetetlen elhinni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Mert soha nem késel.
Ellentétben velünk te mindig pontosan itt vagy.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Mert nem húzom el az időt
azzal, hogy még gyorsan rágyújtsak iskola előtt - mindketten
belebokszolnak egy-egy vállamba, mire azonnal összefonom magam
előtt a kezeimet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Kedves Én Még Soha Nem
Gyújtottam Rá kisasszony, elárulnám neked, hogy ez azért van,
mert anyud hoz reggelente - Ana nyelvét nyújtogatja, amin csak
mosolygok.</span></div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan témát váltanak, és a
nyári tervekről kezdenek csacsogni, és mivel ezekben a tervekben
én is szerepelek, kénytelen vagyok az alvás helyett rájuk
figyelni.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Megbeszéltem apámmal, egy
hétre miénk a lakókocsi, azzal a feltétellel, hogy nem törjük
össze. Mármint a kocsit. Azt mondta, hogy ha én összetörök az
ingyen gyógyul - Blaze megjátszott sértődöttségén
elnevetjük magunkat, mire az egész osztály ránk figyel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Szuper. Van egy
lakókocsink. De kinek van jogosítványa hozzá? - fogalmam sincs,
hogy gondolta ezt, hiszen nekünk, lányoknak nincs jogsink, Ben
pedig csak iskola befejeztével áll neki a kresznek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Ugh, na igen, ez a másik
feltétel, amit elfelejtettem mondani - kínosan elhúzza a
száját, mellyel igazán felkelti az érdeklődésünket. - Apának az előző házasságából van egy fia, aki a féltesóm... és nálunk
tölti most a nyarat, mert régen találkozott apámmal. Nem is ez a
lényeg. Apám kitalálta, hogy ha úgyis el akarom vinni a
lakókocsit, akkor majd a féltesóm vezet, így jobban megismerjük
egymást. Szóval szerinte két legyet üt egy csapásra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Túléljük. Hány éves a
nővéred?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Bátyám, Ana. Mellesleg 25
éves. Ne is kérdezz, nem tudok róla sokkal többet. Néha
ünnepekkor megfordul nálunk, de nem igazán beszélgettünk még.</span></div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Fejben gyorsan összegzem a
dolgokat. Egy 25 éves sráccal leszünk egy lakókocsiba zárva, aki
Blaze féltesója, és akiről eddig még soha nem beszélt nekünk.
Ha csak fele annyira is őrült mint kedves barátnőm, akkor
tökéletesen beleillik a csapatunkba.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Mikor mennénk? - teszem
fel az első kérdést, ami eszembe jut, és fontosnak találom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Jövő héten. Szóval jó
lenne megbeszélni, hogy hova menjünk egyáltalán.</span></div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Immáron Ben is beszáll a
beszélgetésbe, szóval ötleteket gyártanak, amik a rosszabbnál
is rosszabbak. Eközben és próbálom kitalálni, hogy hova lehetne
menni, ami közel van, de mégis elég messze, hogy szabadnak érezzük
magunkat. Végiggondolom a szomszédos városokat, melyek a tenger
partjánál fekszenek, végül már csak három város között
vacilláltam. Ennek a két lehetőségnek hangot is adok:</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Long Beach, Newport Beach
vagy Laguna Beach? Tengerpart, esti élet, szabadság - sorolom az
előnyöket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Melyik van közelebb? - Ben
kérdésre a fejemet fogom. Szomszédos városok, maximum háromnegyed
óra távolsággal, de inkább nem szólok semmit, csak válaszolok:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Long Beach maximum 40 perc,
Newport negyed óra, Laguna Beach szintén 40 perc körül van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Szerintem Laguna. Odafelé
menet meg megállhatunk egy napot akár Newport-ban. Onnét fél óra
sincs az út. Két legyet egycsapásra - Blaze javaslata
szimpatikus mindannyiunknak, így egyöntetűen ezt az útvonalat
szavazzuk meg.</span></div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Annyira belemerülünk a
beszélgetésbe, hogy észre se vesszük, hogy időközben
kicsöngettek, sőt már a második óra is elkezdődött. Nem
zavartatjuk magunkat, csak a fontosabb információkat beszéljük
át, hogy jövőhéten ezzel már ne kelljen foglalkozunk. Őszintén
szólva teljesen felesleges, hiszen, ahogy barátaimat, illetve
magamat ismerem, szinte biztos, hogy még ötezerszer rá fogunk
kérdezni egymástól, hogy akkor hogyan is, meg mikor, meg hol. De
attól még jó tervezgetni életünk első önálló nyaralását,
szülők nélkül, szabadon.
</div>
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Nap végére már teljes
programlistát gyártunk, persze Ana le is jegyzeteli ezt, nem mintha
számítana, úgyis az lesz, amit ott helyben spontán kitalálunk.
De a legfontosabbakat lefixáljuk. A fontossági lista tetejére
kerül az indulási idő, amely jövő hétfő kilenc óra. Mivel
majdnem egy héttel előre megbeszéltük, talán mindenkinek sikerül
majd minden szükséges dolgát elpakolnia. Ha mégsem, nos, akkor az
illető így járt.</div>
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Nap végén, az iskola előtt
elköszönök barátaimtól mielőtt elkezdem a haza vezető utamat,
ebben az égető hőségben, amely már megszokott erre felé.
Azonban éppen csak a parkolóba érek, amikor valaki utánam kiált.
Visszafordulok, hogy lássam a személyt, aki a nevemet kiáltotta,
és igencsak megdöbbenek, amikor Ashton-t látom pár méterre,
miközben felém igyekszik.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Reméltem, hogy ma is
ilyenkor végzel, így bátorkodtam ide jönni - magyarázza
halványan mosolyogva. Csak bólintok és várok, hogy folytassa. -
Szerettem volna elnézést kérni a tegnapi negatív
viselkedésemért. Fogalmam sincs, hogy miért voltam ilyen. Nem
tudok megfelelő indokot a viselkedésemre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Felejtsük el -
ajánlatomat vigyorogva fogadja el, majd így szól:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Na, gyere! Hazaviszlek -
hálásan megköszönöm neki. - Mikor lesz vége a pokolnak?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Pénteken. Utána szabad
vagyok egészen szeptemberig.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Mik a terveid nyárra?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Jövő héten a többiekkel
lelépünk egy hétre, a többit még nem találtam ki. Sokkal
inkább preferálom a rögtönzött programokat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Tehát ne is próbáljak
meg két hétre előre találkozót kérni, miután
hazajössz? - játékosan le biggyeszti a száját, én pedig
elnevetem magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 136;">- Nyugodtan megteheted, de
valószínűleg ki fog menni a fejemből.</span></div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenkedve megrázza a fejét,
majd elmondja, hogy hihetetlenül béna vagyok, miután elmesélem
neki, hogy hány találkozómat felejtettem már el, csak azért,
mert már egy héttel előtte meg volt beszélve. Röhögése
fokozódik, amikor sértődötten felkarjába vágok, de szúrós
tekintetemet látva szabadkozva abbahagyja. Helyeselve bólintok,
majd a ház előtt kiszállok és megköszönöm neki az utat.
Meglepődök, hogy most ki száll a kocsiból, ám nincs ellenemre,
amikor megölel és két puszit nyom az arcomra.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 136;">
<div style="text-align: justify;">
Amikor a házba lépek, anyu a
konyhapultnál ül és a kávéját iszogatja. Tökéletesnek érzem
a pillanatot, hogy kifaggassam a tegnapi látogatóról, de amint
beljebb érek, rájövök, hogy telefonál, ezért úgy döntök,
hogy majd később zargatom ezzel. Inkább a szobám felé indulok,
hogy egy hideg fürdőt vegyek, aztán fürdőruhába bújjak és egy
intéssel elköszönve a partra menjek, ami már most teljesen tele
van.</div>
</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-10071101872848868392014-06-15T23:08:00.000+02:002014-06-15T23:08:03.317+02:005. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom, tudom, hogy mindig ezt mondom, de igazán sajnálom, hogy megint ennyit kellett várnotok a részre. Szégyellem magam, amiért egyetlen nyomós indokkal se tudok előállni, mely talán enyhíthetné több hetes késést. </i><i>Maximum annyit tudok felhozni mentségemre, hogy mindig későn fértem géphez, olyankor meg már nem volt erőm írni. Tudtam, mit akarok ebben a fejezetben, fejben meg volt, de mire elértem odáig, hogy le is írjam, nem tudtam, hogyan tudnék nekiállni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ezek után már tényleg megpróbálok hetente egy részt hozni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást és mindenkinek nagyon jó nyári szünetet! xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqZGUe0-HfHqb9agchBW4L41SSxM5AV2ilcKZediLZvBKV5Wyi6CMNCPm-MxrRzsVRU67oURsME7Mbiidcjm0iWMbPHkk7_eatTNz6NG8ApE1rPGtX8eNiBdgCVMeef95sK8WprP4bgiQP/s1600/tumblr_mlomqjmFtN1rjrf3qo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqZGUe0-HfHqb9agchBW4L41SSxM5AV2ilcKZediLZvBKV5Wyi6CMNCPm-MxrRzsVRU67oURsME7Mbiidcjm0iWMbPHkk7_eatTNz6NG8ApE1rPGtX8eNiBdgCVMeef95sK8WprP4bgiQP/s1600/tumblr_mlomqjmFtN1rjrf3qo1_500.png" height="320" width="246" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Lélegzetvétel nélkül
térképezem fel az előttem álló fiúnak tökéletes arcvonásait.
Tüzetesen vizsgálok minden egyes kis vonást az arcán. Homlokába
hulló vizes hajától kezdve egészen ígéretesnek tűnő ajkaiig.
Nem kerüli el a figyelmemet apró gödröcskéje se, melyből tudom,
hogy mosolyog. Tekintetemet újra visszaemelem szemeihez, amelyekben
most vidámság csillan. Tudom, hogy tudja, hogy őt bámultam
teljesen leplezetlenül, de nem érdekel, és nagy a valószínűsége,
hogy őt se zavarja különösebben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Már csak azért sem, mert a
következő pillanatban arca még közelebb kerül az enyémhez -
olyannyira, hogy levegővételét érzem arcomban. Pár pillanatig
csak a szemeimbe néz, íriszeiben kételkedés fénye csillan meg
egy pillanatra, majd ahogy jött, el is tűnik. Ajka alig súrolja az
enyémeket, amikor megcsörren a telefonja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Kifújom a levegőt, melyet eddig
bent tartottam, majd egy röpke pillantást vetek Ashton csörgő
telefonjára. Tettemet azonnal megbánom, amint megpillantok a
képernyőn egy gyönyörű lányt, akit Ash hátulról karol át,
puszit nyomva arcának bal felére. Mellkasom azonnal elnehezül, de
még csak gondolni se akarok erre az érzésre. Nem akarok... nem
akarok féltékeny lenni. Hiszen ez azt jelentené, hogy alig pár
találkozás alkalmával Ash máris többet jelent nekem, mint
kellene. Talán így van, megeshet, hogy igaz, de ez az egyetlen
dolog, ami nem fordulhat elő, így próbálom kizárni ezt a
gondolataimból, és elterelem a figyelmemet, míg Ashton felveszi a
telefont és megígéri a lánynak, hogy később visszahívja.
</div>
<span style="widows: 8;">- Sajnálom - szemei már nem
csillognak úgy, mosolya sem ugyanolyan, sokkal inkább
kényszeredett és kínos.</span><br /><span style="widows: 8;">- Mit sajnálsz? - hangom
közömbös, miközben felvonom a szemöldököm.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Nem szól semmit, csak megrázza a
fejét, mielőtt elindul a kocsija felé. Az eső közben elállt,
így nem kell attól félnünk, hogy még jobban elázunk. A csend
közöttünk kínos, nem úgy, ahogy idefele jövet. Nem tudom, mit
mondhatnék, úgy érzem, jobb lenne, ha inkább csendben maradnék,
de túl kínosnak érzem a csendet, ahhoz, hogy befogjam a számat.
Így végső elkeseredésemben így szólok:</div>
<span style="widows: 8;">Szép a barátnőd – majd
kínosan elnevetem magam, ahogyan azt a mellettem ülő srác is
teszi.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Szerencsétlenségemre ezután még
feszültebbé válik a légkör, emiatt az út hátralévő részére
egy mukkot se szólok. Amikor megáll a házunk előtt, egy egyszerű
„szia” köszönéssel búcsúzom. Ezúttal nem puszil meg
elköszönésképpen, még a kocsiból se száll ki, csak int egyet
és tovább hajt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Értetlenül nézek utána, és
nem értem mi történt, ami miatt gyökeresen megváltozott
hosszúnak nem mondható baráti kapcsolatunk. Az, hogy majdnem
megcsókolt, egy dolog, az, hogy úgy csókolt meg majdnem, hogy
barátnője van, az megint csak egy másik dolog, de ettől
függetlenül nem érzékeltettem vele, hogy emiatt neheztelnék rá,
mert nem teszem. Nem haragszom rá, hiszen én is ugyanúgy benne
lettem volna abban a csókban, nem ellenkeztem ellene. Persze, a
tény, hogy foglalt, mindent megváltoztat, de nem vagyok biztos
benne, hogy ennek az „aprócska” dolognak a tudatában nem
csókoltam volna vissza. Mert egy részem tudja, hogy megtettem
volna, de ezt a részemet próbálom a lehető legmesszebb rejteni,
és nem is gondolni arra, hogy létezik a testemnek egy olyan fele,
amely vágyakozik Ashton csókja után, és teljes egészében Ashton
után is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Később, valamikor este felé
Blaze faggatását kell elviselnem, ami néha nagyon is nehezen
kibírható.
</div>
<span style="widows: 8;">- Miért nem árulod el, hogy
mi volt? - Blaze számon kérő tekintete nem tetszik, hiszen semmi
olyan nincs, amit ne mondtam volna el neki. Talán a majdnem
csókunkat leszámítva.</span><br /><span style="widows: 8;">- Blaze! Az istenért is,
mindent elmondtam. Nem történt semmi, nem csókolt meg, nem hívott
randizni, és mint említettem barátnője van - hangomat
megemelve próbálom neki ezeket elmagyarázni már sokadszorra, és
csak az igazat mondom. Hiszen tényleg nem csókolt meg.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem hiszem el, hogy tényleg
együtt vannak Gemma-val. Hogy nézett ki a lány? - gyors
témaváltás, és végérvényesen leakadt az „Ash és én”
témáról.</span><br /><span style="widows: 8;">- Szép volt. De a haja
felismerhetetlen színben tündökölt a képernyőn, szóval nehéz
megállapítani. Lilásnak tűnt, esetleg kékesnek. Akár
mindkettőnek. Fogalmam sincs. Színes volt a haja, és gyönyörű
arca.</span><br /><span style="widows: 8;">- És azt mondod, hogy Ashon
hátulról átkarolta és egy puszit nyomott az arcára? Biztos vagy
benne? Nem csak egy baráti ölelés volt?</span><br /><span style="widows: 8;">- Igen, igen és nem hinném.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Blaze ajkai lefelé konyulnak,
majd mond valami olyasmit, hogy: „De legalább nem egy ribanccal
van együtt”, aztán újra mosolyra húzza az ajkait, mintha mi sem
történt volna. Műmosolyával úgy néz ki, mint aki vicsorog, de
nem szólok egy szót se. Hozzászoktam a „fangirl” fajta
kiboruláshoz, mert az aktuális kedvencének barátnője van.
Ilyenkor a legjobb dolog, amit tehetek, hogy meghallgatom, ahogy
elpanaszolja, ahogy felsorolja a lány hibáit, majd elküldi a
fenébe. Aztán néha megbékél, néha a végtelenségig utálja a
lányt. Ő ilyen, és én ezzel együtt is imádom. Még akkor is, ha
olykor szívesen fejbe vágnám.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Barátnőm távoztával belevetem
magam egy kád vízbe, remélve, hogy kikapcsol, és eltüntet minden
hülyeséget a fejemből. Egy óra lazsálás után nem járok
hatalmas eredménnyel, de legalább addig ki tudtam verni a fejemből
a mai napot, és Ashton viselkedését. Valamint tisztáztam magamban
az egészet, és úgy gondolom képes leszek Ashton-nak csak barátja
lenni, feltéve, hogy ő szeretne-e a barátom maradni.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Éjfél közeledtével,
lefekvéshez készülődve, hallom, hogy megszólal a csengőnk.
Fogalmam sincs, hogy ki lehet az ilyenkor, hiszen általában
éjféltájt a baráti körömből mindenki otthon tartózkodik
iskola időben, anyu meg ilyenkor már rég alszik, vagy ha nem,
akkor dolgozik, szóval hozzá se jönnének.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Bármilyen önvédelmi fegyver
után kutatok, majd lemondok erről az ötletről, hiszen melyik
ostoba betörő csengetne be a házba, ha ki akarja rabolni? Zavartan
megrázom a fejemet, miközben óvatosan kinyitom az ajtót.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Egy ismeretlen középkorú férfit
vélek felfedezni, de fogalmam sincs, hogy ki az. Ráadásul kissé
kellemetlenül érzem magam a pizsamának használt nem sokat takaró
szettemben.
</div>
<span style="widows: 8;">- Öhm, jó estét. Segíthetek?</span><br /><span style="widows: 8;">- Emily Becker-t keresem, úgy
értesültem, hogy itt lakik - magyarázza egyhangúan.</span><br /><span style="widows: 8;">- Oh, éppen nem tartózkodik
itthon. A lánya vagyok, ha esetleg szeretne üzenni bármit is,
átadhatom neki - ajánlom fel udvariasan, csakhogy megtudjam ki
ez a pasi.</span><br /><span style="widows: 8;">- Csak mondd meg neki, hogy Ian
Wilson kereste - ezzel köszönés nélkül távozik és eltűnik
az este sötétjében.</span><br /><div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Sejtésem sincs, hogy ki lehet ez
a pasas, szóval reggel az első dolgom lesz megkérdezni anyát
erről a gyanús látogatásról, és a középkorú fickóról. </div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-26611532798593825732014-05-27T21:56:00.001+02:002014-05-27T21:56:29.463+02:004. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Szörnyen röstellem, hogy ennyi csúszás után érkezem, de egészen máig mindig volt valami, ami miatt nem tudtam írni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Hála istennek, ma letudtam az utolsó kisérettségit, a matekot, ami bár pocsékul sikerült, de leglaább túl vagyok rajta.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Holnap kompetencia mérés, de az már nem számít, szóval megpróbálok mostantól rendszeresen - és nem kéthetes csúszásokkal - részeket hozni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6ydvQtv_hFQLwMLRzDJhPWv3vo3o_F2RMTRfUSCDrNbYOQlMW0edEchDe9mBhy5K4uJ3xCyYr31GTV-TMgF6hveRXM2LMQ0v2GM5VVOGDR6dY0XHB_7E1Ppr_76jmZw-lnRGzJlPVFHJh/s1600/Shai-shailene-woodley-34247547-500-590.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6ydvQtv_hFQLwMLRzDJhPWv3vo3o_F2RMTRfUSCDrNbYOQlMW0edEchDe9mBhy5K4uJ3xCyYr31GTV-TMgF6hveRXM2LMQ0v2GM5VVOGDR6dY0XHB_7E1Ppr_76jmZw-lnRGzJlPVFHJh/s1600/Shai-shailene-woodley-34247547-500-590.png" height="320" width="271" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Végigforgolódott estémhez
viszonyítva, a reggel gyorsan jön, gyorsabban és talán még
kellemetlenebbül is, mint azt várom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Éjszakai ficánkolódásomnak
hála hatalmas puffanással érkezek a földre, ezzel félbeszakítva
tökéletesnek egyáltalán nem mondható alvásomat. Az ébresztőm
még nem csörgött, viszont a nap már fent van, ami annyit tesz,
hogy felesleges vissza aludnom, hiszen szerencsétlenségemre
tekintettel lévén, biztosan akkor szólalna meg az ébresztő,
amikor édes álomba merülnék.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ezért inkább fáradtan, fájó
végtagokkal vánszorgok át a pár méterrel arrébb helyet foglaló
fürdőszobámba. Miután elvégezem a reggeli rutin feladataimat –
melyek most a szokásosnál is több időt vesznek igénybe -,
lecsoszogok a konyhába, már teljes harci díszben.
</div>
<span style="widows: 8;">- Nocsak, nocsak. Mi szél
hozott, Csipkerózsika? - anyu vigyorogva feltett kérdésére csak
morgok, mire védekezően felemeli a kezét. - Nyugalom, pénteken
vége - biztató mosolya se segít, legszívesebben visszafeküdnék
az ágyba, és estig fel sem kelnék.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Két óra múlva már az első
órán ülök, aminek semmi értelme, hiszen nem csinálunk semmit,
csak az osztályban ülünk, vagy éppenséggel néha kint az iskola
udvaron. Soha nem láttam értelmét az utolsó heteknek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Minek bejönni - számomra -
hajnalban, amikor az égvilágon nem teszünk semmit, azon kívül,
hogy szarrá unjuk magunkat, és legszívesebben 5 perc után
hazafutnánk?</div>
<span style="widows: 8;">- Látom, jól indult a
reggeled - Ben idegesítő mosolyt villant, láthatólag
szórakoztatja kicsit sem éber állapotom.</span><br /><span style="widows: 8;">- Pofa be, Ben! Inkább
boldogítsd Anat, vagy akárkit, csak hagyj békén.</span><br /><span style="widows: 8;">- Hűha, igazán harapós
valaki - vigyora körbefutja az arcát, és kedvem lenne
felpofozni. Utálom, ha akkor kötözködik velem, amikor fáradt és
nyűgös vagyok.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Nem szólok semmit, csak lehajtom
a fejem a padra, remélve, hogy el tudok aludni. Ám tervem egyből
kudarcba fullad, amikor a telefonom szüntelenül rezegni kezd a
padon. Először nem veszem fel, bárki is az, biztosan ráér, de
mivel sokadszorra is kitartóan csörget, kezdem megunni.</div>
<span style="widows: 8;">- Layla, vedd már fel! - szól
rám Blaze hátrafordulva hozzám, és félszemmel látom, ahogy a
telefonképernyőjére pillant.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Jobbnak látom, ha kiveszem a
kezéből, mert kezd lefehéredni, ezzel kíváncsivá téve, hogy ki
a korai zaklatóm.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Bágyadtan mosolygok, amikor
Ashton nevét vélem felfedezni a képernyőn.</div>
<span style="widows: 8;">- Szia. Remélem nem
ébresztettelek fel - szabadkozik, meg sem várva köszönésemet.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ne aggódj, már egy jó
ideje az iskolában ülök. Mi újság?</span><br /><span style="widows: 8;">- Igazából csak azért
hívtalak, hogy mikor mehetek érted, na és persze, hogy hova?</span><br /><span style="widows: 8;">- Délben elengednek minket,
szóval délre jöhetsz. A címet leírom üzenetben.</span><br /><span style="widows: 8;">- Délre ott vagyok. Kitartást.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Észre sem veszem, hogy barátaim
engem bámulnak, miközben úgy vigyorgok, mintha minimum őrült
lennék. Kitérek pillantásai elől, és padra hajtott fejjel
vészelem végig az egész napot, várva, hogy dél legyen és
kiszabadulhassak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Amikor kilépek a suli ajtaján
Ashton már az autójának dőlve vár, nem kis feltűnést keltve a
lányok körében. Ahogy pár órája, Blaze most is elfehéredik, de
ezúttal csatlakozik hozzá Ana is. Ezt csak tetézi az, amikor Ash
mosolyogva felém int, mire én visszamosolygok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Két barátnőm folyamatosan
köztem és a fiú között kapkodja a tekintetét, ami miatt fel
kell kuncognom.</div>
<span style="widows: 8;">- Mi... ez... hogy? Az ott
Ashton Irwin? - nagyjából egyszerre fakadnak ki, jobbnak látom,
ha nagyon huzamos időn belül eltűnök a színről.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Értetlen arcukra egy-egy puszit
nyomok és sietősen Ashton felé lépkedek, aki mosolyogva nézte
végig az egész jelentet. Szája még inkább felfelé görbül,
amikor megérkezek elé.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Két puszival köszönt, ahogy az
este is, én meg szokás szerint csak állok és vigyorgok.</div>
<span style="widows: 8;">- Hogy telt a napod? - az
érdeklődés kihallatszik a hangjából.</span><br /><span style="widows: 8;">- Szörnyen unalmas, alig
vártam, hogy vége legyen.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ennyire vártad, hogy
találkozhass velem? - szemöldökét felhúzza és ajkain játékos
mosoly villan, amire nem tudok mást csinálni, csak szemet
forgatni.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem, ennyire vártam, hogy
kiszabadulhassak a luxus börtönből.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ajkait lebiggyeszti,
megbántódottságot színlelve, amit szó nélkül hagyok.</div>
<span style="widows: 8;">- Mihez lenne kedved?</span><br /><span style="widows: 8;">- Alváshoz? - kijelentésem
kérdésnek hangzik.</span><br /><span style="widows: 8;">- Lemehetünk esetleg a partra
- figyelmen kívül hagyja megjegyzésemet, ami miatt késztetést
érzek, hogy fejbe vágjam, de végül mégsem teszem.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Vállat rántok, ezzel jelezve,
hogy a döntés az övé. Mosolyogva bólint, és kihajt az iskola
parkolójából.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A rádiót bekapcsolva kezdi
dúdolni az éppen játszódó számot, melyet már hallottam, ám
fogalmam sincs, hogy mi az. Elég erős pop beütése van, szóval
nem kifejezetten az én stílusom. Meghallgatom, de inkább
preferálom a többi más zenei irányzatot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A zenének vége szakad, és
helyette egy másik váltja fel a helyét, melyet ezúttal ismerek,
sőt még szeretek is. Pont ezért kezdem el halkan énekelni,
megfeledkezve arról, hogy ki ül mellettem, egészen addig, amíg
meg nem hallom aranyos kuncogását, mitől pipacspiros lesz az
arcom.</div>
<span style="widows: 8;">- Sleeping with sirens?
Kellemeset csalódtam - visszamosolygok rá, majd az út további
részét csendben tesszük meg. - Megjöttünk.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Mielőtt feleszmélnék Ashton már
a kocsi túloldalán van és kinyitja nekem az ajtót, mire én csak
égnek emelem a tekintetemet, de azért megköszönöm neki.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Hatalmas kezeivel átfogja a
csuklómat, miközben az egyik stand felé ráncigál, ahol egy nálam
pár évvel idősebb lány fagylaltot árul.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ashton látványára letörli
unott arckifejezését, és a legszebb nézését használva mosolyog
a még mindig a csuklómat szorongató fiúra, aki ügyet sem vesz a
lányról, helyette felém fordulva megkérdezi, hogy mit kérek.</div>
<span style="widows: 8;">- Azt hiszem, hogy két
citromot - meg sem nézem a fagyikat, minél sietősebben
szeretnék elmenni innét, mert a kiszolgáló lány villámokat
szóró tekintettel bámul. Gyenge sejtésem, hogy ha a szemeivel
ölni tudna, most holtan rogynék össze. De hála istennek nem
rendelkezik ilyen képességekkel.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ugyan az lesz - Ashton
kedvesen beszél hozzá, mire egyből elfelejtkezik rólam, és
készségesen kiszolgálja.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Véleményem szerint ennél jobban
már be sem tudna hajolni, hogy előrenyúljon a fagyinkért, hiszen
miközben gondosan kanalazza a gombócokat, rálátást kapunk egész
dekoltázsára.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Miközben én türelmetlenül
sóhajtok, Ash szánakozó mosollyal néz a lányra, aki ebből mit
sem lát.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Alig pár percen belül már a
kifizetett fagylalttal sétálunk a parton, ahol egyre kezd nőni a
tömeg, ami nem is csoda, hiszen a tanításnak vége, és a munkaidő
is lassacskán lejár.
</div>
<span style="widows: 8;">- Nem szeretem az olyan
lányokat, akik azt hiszik, hogy ha kiteszik a mellüket, akkor
egyből nyerőek. Ez semmit nem ér, ha belül üresek.</span><br /><span style="widows: 8;">- Gyerekes. Soha nem akarom
csak azért elnyerni valakinek a tetszését, mert kint van
mindenem. Jó elismerem, talán két éve még úgy gondoltam, hogy
ez lehet csak a megoldás, de rájöttem, hogy semmi értelme -
hadarva beszélek, Ashton meg csak mosolyog. - És túl sokat
beszélek. Állíts le, ha untatlak, néha megesik.</span><br /><span style="widows: 8;">- Egyáltalán nem unalmas
téged hallgatni - mosolyától és gödröcskéitől pír szökik
az arcomra, mire ajkai feljebb görbülnek, már ha ez lehetséges
az adott pillanatban.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A part feléhez érve inkább
visszafordulunk, és nagyon is jól tesszük, ugyanis még így is
elkap minket az eső. Ami bár csak pár percig fog tartani, mégis
rendesen rákezdett, így alig két perc alatt teljesen elázva
bújunk be az egyik sikátorba nyíló bolt kitüremkedő teteje alá.
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ashton szinte a falhoz nyom, hogy
ő is beférjen a kicsin kis takarás alá, és meg kell mondjam,
egyáltalán nincs ellenemre ez a helyzet.</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-8721142057772107872014-05-13T17:29:00.001+02:002014-05-13T17:29:52.665+02:003. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Halihó!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ígéretemhez híven itt is van a rész, és nem is csúsztam olyan sokat. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A következő résszel kapcsolatban, csak annyit szeretnék mondani, hogy a héten már biztosan nem lesz több, mert 30 megtanulandó magyar tételem van hétfőig, így teljesen el vagyok havazva. Ráadásul jövő szerdán lesz vége az utolsó kisérettségimnek, aztán Pécsen leszek péntektől, osztálykiránduláson, így a jövőhéten is nagyon kérdéses a rész érkezése.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A részről... nem lett eseménydús, egyáltalán nem, amolyan átkötő rész, de a következőkben igyekszem izgalmas, de legalább izgalmasabb részeket hozni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem is húznám tovább a szót, jó olvasást! xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKv9BN1rfgu4i7Nez-4v1yXdDEHfx_6cYgoNPs_334xF-GEOd5FE8MkUV3LIl_JqMSnxxdaBxHmnz-zTwhoCtRackH0Pfjv7qT1YbHJZvujNWfAF6R-lEFwwkd3F8KN9ZMtn-ycd1XGuKk/s1600/img-thing.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKv9BN1rfgu4i7Nez-4v1yXdDEHfx_6cYgoNPs_334xF-GEOd5FE8MkUV3LIl_JqMSnxxdaBxHmnz-zTwhoCtRackH0Pfjv7qT1YbHJZvujNWfAF6R-lEFwwkd3F8KN9ZMtn-ycd1XGuKk/s1600/img-thing.jpg" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ashton és én a ház előtt
beszélgetünk, amikor anyu felhajt a kocsibejáróra, majd pár
másodperccel utána ki is pattan a kocsiból. Vigyorogva int nekünk,
mielőtt a belép a garázsba, hogy azon keresztül közelítse meg a
házat. Szem forgatva nézek utána, mire Ash felkuncog előttem.</div>
<span style="widows: 8;">- Azt hiszem, ideje mennem.</span><br /><span style="widows: 8;">- Holnap látlak? - ajkának
sarka felfelé görbül, miközben tekintete rajtam időzik,
válaszomat várva.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem lehet, programom van -
utasítom vissza elhúzott szájjal.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ez amolyan lekoptatásféle?
- kínosan nevet, mire rajtam a sor, hogy ajkaim felíveljenek.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem, ez amolyan „tényleg
programom van, de amúgy meg szívesen látnálak”-féle.</span><br /><span style="widows: 8;">- Megnyugodtam. Mi van a
hétfővel?</span><br /><span style="widows: 8;">- Iskola. De utána szabad
vagyok.</span><br /><span style="widows: 8;">- Szuper. Csak mondd, hogy
mikor végzel, és felveszlek a suli előtt - vigyora szinte
körbefutja az arcát, és nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak
el.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Valamit matat a zsebében, majd
előhúzza a telefonját, amit felém nyújt, azzal a szándékkal,
hogy írjam bele a számomat. Leutánozom mozdulatát, csak a saját
telefonomat nyújtom felé. Pár pillanat múlva szinte egyszerre
nyújtjuk a másik felé a telefonját.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ashton két puszit nyom az arcomra
elköszönésképpen, mire a pont, ahol bőröm találkozott puha
ajkaival égni kezd. Esetlenül intek, miközben behátrálok a
házba. Ash vigyorogva nézi végig, én pedig a lehető
leggyorsabban becsukom magam után a bejárati ajtót. Bár, amint
meglátom anya mindentudó vigyorát inkább nyitnám is ki újra,
hogy megint a ház előtt tudhassam magam.</div>
<span style="widows: 8;">- Mintha azt említetted volna,
hogy nincs semmilyen fiú - hangja számon kérő, de idegesítő
vigyora egy pillanatra sem szakad le az arcáról.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem is volt, és nincs is.
Ashton csak egy... csak egy srác - magyarázatomban még én is
találok némi kivetnivalót.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ezért kísért haza, és
ezért köszönt el így?</span><br /><span style="widows: 8;">- Te most komolyan leskelődtél?
Jézusom! Azt hittem, hogy erről úgy 15 éves koromban már
leszoktál - égnek emelt tekintettel beszélek, és eszembe jut,
hogy a legelső barátomnál fordult elő utoljára, hogy anyát
leskelődésen kaptam.</span><br /><span style="widows: 8;">- De Greg nem volt híresség.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem, Greg szimplán egy
seggfej volt - első barátom neve hallatára fintorba ugrik az
arcom.</span><br /><span style="widows: 8;">- Aranyos srác volt. Nem is
értem, hogy miért dobtad ki.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ne már. Tényleg azon
veszekszünk, hogy miért dobtam ki a két évvel ezelőtti pasimat?
- hitetlenkedve felröhögök, és jobbnak látom, ha annyiban
hagyom, és felmegyek a szobámba.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Persze, annyira nagyon aranyos
srác volt, hogy az első adandó alkalommal ágyba vitt, aztán
szépen otthagyott utána. Én hülye meg azt hittem, hogy tényleg
szeret. Maradandó nyomot hagyott bennem, totálisan elérve azt,
hogy többet egy normális kapcsolatom se legyen, illetve ha mégis
lenne, akkor ne forduljanak komolyra a dolgok. De anyu természetesen
semmit nem tud erről, és jobb is ez így.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Reggel korán kelek, ahogy minden
vasárnap reggel is. Szokásos reggeli készülődés után a
földszintre veszem az irányt, ahol anyu már takarít.
</div>
<span style="widows: 8;">- Megtennéd, hogy kiteregetsz?
A mosógép már egy órája csipog, de még nem jutott időm, hogy
kikapcsoljam.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Kérdésére csak bólintok és
mosókonyha felé kapcsolok, ahol a mosógép tényleg folyamatosan
csipog, jelezve, hogy lejárt. Kihúzom a konnektorból, mielőtt
felnyitnám a tetejét, aztán kiszedek belőle mindent.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A még nedves ruhákkal a kezembe
egyensúlyozok át a nappalin, ki hátra, a teraszra, ahol a
szárogató áll. A szomszéd unottan nézi a tevékenységem a
medencéjük széléről, míg én csak megeresztek felé egy
mosolyt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Anyuval az asztalnál ülve
beszélgetünk, azután is, hogy megettük az ebédet. Ez amolyan
vasárnapi program. Ez az egyetlen nap, amikor mindketten itthon
vagyunk egész nap és tudunk beszélgetni. Ilyenkor átbeszéljük,
hogy kivel mi történt a héten, vagy várhatólag mi fog történni
a jövőhéten. Szóval általánosságban mindenről szó esik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
És, hogy hol van az apám?
Fogalmam sincs. Egyáltalán sejtésem sincs, hogy ki lehet Ő, hogy
néz ki, vagy mi a neve. Anyu annyi idős volt, amikor megszülettem,
mint most én. Természetesen nem várt gyerek lettem, de anya
ragaszkodott hozzá, hogy megtart, ezért az apám - legyen is ő
bárki - elhagyta a terhesség alatt, mondván ő még túl fiatal
egy gyerekhez.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Szóval soha nem találkoztam még
apámmal, ettől függetlenül tökéletes gyerekkorom volt, hála a
csodálatos nagyszüleimnek, és anyának.
</div>
<span style="widows: 8;">- Nos, mi van a
sztárfiúcskával? - kérdezi anyu kis gúnnyal a hangjában</span><br /><span style="widows: 8;">- Semmi. Holnap találkozunk -
közömbösséget színlelve vonok vállat.</span><br /><span style="widows: 8;">- Esetleg egy „Anya,
elmehetek?” mondat?</span><br /><span style="widows: 8;">- Ugyan kérlek. Mikor kellett
utoljára elkéredzkednem? - felvonom a szemöldökön, és a kérdés
igazán elgondolkodtatja őt, mielőtt megadóan sóhajt.</span><br /><span style="widows: 8;">- Igaz is. Szigorúbbnak
kellett volna lennem, hihetetlenül pofátlan vagy – játékosan
jegyzi meg, mire csak legyintek és felkelek az asztaltól, hogy a
piszkos edényeket a mosogatógépbe tegyem.</span><br /><span style="widows: 8;">- Terveztél valamit délutánra?</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem. Gondoltam megnézhetnénk
egy filmet. Vagy kettőt, vagy akár többet is.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Vigyorogva bólint, és ilyenkor
imádom, hogy nincsen olyan hatalmas korkülönbség közöttünk,
mint egy szokványos anya-lánya kapcsolatban.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A kanapéra telepedve egészen
sötétedésig filmezünk. Repertoáron szerepelt a nemrég megjelent
Beavatott, illetve az elmaradhatatlan Éhezők viadala és folytatása
a Futótűz, majd a már rongyosra nézett Felhők fölött 3
méterrel. Ez az egy film, amit mindig megnézünk, amikor filmezünk,
és valahogy soha nem unjuk meg, sőt a végét ugyanúgy megsiratjuk
minden alkalommal. De úgy hiszem, hogy ez így van rendjén.
</div>
<span style="widows: 8;">- Tehát Ashton... - a film
végi csendet anya töri meg, hogy újfent megemlíti Ashtont. - Mit
lehet tudni róla?</span><br /><span style="widows: 8;">- Szerintem többet megtudsz
róla, ha utánanézel neten - nem talál viccesnek, komoly arccal
néz rám. - Fogalmam sincs, oké? Alig ismerem pár napja, rendes
srácnak tűnik, vicces, és udvarias. Esetenként... - teszem hozzá
halkabban, visszaemlékezve első találkozásunkra.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem tetszik ez nekem.
Viszont... a te életed, és elég érettnek talállak már
ahhoz, hogy magad is el tudd dönteni, hogy mi a jó – nagyot
sóhajt, hangjában tisztán érezhető, hogy csupán csak félt.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Nem tudom, mi ad neki okot az
aggodalomra, hiszen soha nem problémázott, vagy idegeskedett, ha
fiúval látott, vagy barátom volt. Oké, talán Ashton mégiscsak
különbözik kicsit a többi sráctól, akikhez eddig közelebb
kerültem, de ez még nem azt jelenti, hogy rosszabb is, mint ők.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Nem sokkal később elköszönök,
és aludni indulok, kisebb izgalommal töltve a holnapi délután
miatt.
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ám hiába korai elköszönésemnek,
hajnali kettőnél előbb nem jön álom a szememre, és utána is
épp csak lehunyom a szemem, de nem sikerül mélyebb álomba
merülnöm, éberen alszom, minden kis neszre felébredve.</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-37836312533261134232014-05-02T19:27:00.001+02:002014-05-02T19:27:14.063+02:002. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Halihó!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kis csúszással, de megérkezett a második rész. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A harmadik rész érkezéséről egyenlőre fogalmam sincs. Már csak a végét kell befejeznem, viszont holnaptól jövő vasárnapig Angliában leszek, szóval nem tudok írni, után pedig gőzerővel készülnöm kell az - egészen június legelejéig elhúzódó - kisérettségikre. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Megpróbálom hazaérkezésem utáni héten felrakni a harmadik részt, viszont a negyediket már csak valamikor júniusban tudom. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom, hogy ilyen sokat kell majd várnotok, de ez a május hónap eléggé zűrös.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasását! xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg20hw7q2oluM42kbEdBT6HUWPJWLvDAI4WFa256_DhIixkbjpu3TqJKT56RYTdGhRDSEtiNvf6Nw3D34MaSXJkdiUWvOJQWkjBdJS7X52l-YrU73ccmVncjkj2_aaQ8Ssbm06Ur6tJBFy7/s1600/tumblr_mrfcetZRSW1s0o377o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg20hw7q2oluM42kbEdBT6HUWPJWLvDAI4WFa256_DhIixkbjpu3TqJKT56RYTdGhRDSEtiNvf6Nw3D34MaSXJkdiUWvOJQWkjBdJS7X52l-YrU73ccmVncjkj2_aaQ8Ssbm06Ur6tJBFy7/s1600/tumblr_mrfcetZRSW1s0o377o1_500.png" height="320" width="265" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Kihasználva a napot úgy
döntötök, hogy napozni fogok. Nem bajlódom a naptejjel, soha nem
kellett, csak ráfekszem a törölközőmre és felveszem a
napszemüveget, majd elindítom az egyik kedvenc albumomat a
telefonomon.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Alig tíz perc után idejét
érezem, hogy megforduljak, annak érdekében, hogy egyenletesen
barnuljak le, lehetőség szerint.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Fordulás közben egy pillantást
vetek a tőlem pár méterre ökörködő fiúkra, akiknek a
pillantását elég sokszor éreztem magamon az elmúlt percekben.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Négyen vannak, köztük pedig ott
a kissé göndör srác is, akit tegnap este kidobattam a klubból.
Pillantásunk találkozik, miközben vigyorra húzza a száját.
Megforgatom a szemem, bár tudom, hogy nem látja a szemüveg miatt.
Nem figyelek rá, inkább a hátamra fekszek.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Egészen addig élvezem a kellemes
napozást, amíg valami el nem takarja előlem a napot. Bosszúsan
nézek fel, először azt hiszem, hogy egy fránya felhő zavar bele
a tevékenységembe, de egy darab felhőt sem látok, csak a barna
hajú fiút tegnapról.</div>
<span style="widows: 8;">- Mondtam, hogy még
találkozunk - vigyorog nagyképűen, én pedig összehúzott
szemöldökkel és unott tekintettel figyelem.</span><br /><span style="widows: 8;">- Fantasztikus. Senki másra
nem vágytam csak rád - morgom gúnyosan.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Fittyet sem hány gúnyos
hangszínemre, csak letelepszik mellém. Mérgesen húzom ki fülemből
a füleseket, miközben a napszemüveget a fejem tetejére tolom,
ezzel hátrafogva rakoncátlan tincseimet, melyek folyamatosan az
arcomban lógnak. Szörnyen jól szórakozik szerencsétlenkedésemen,
hiszen nem igazán sikerül megzaboláznom a hajamat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Sóhajtva hagyom, hogy pár tincs
továbbra is az arcom körött lengedezzen, inkább a mellettem ülőre
nézek.
</div>
<span style="widows: 8;">- Kezdjünk tiszta lappal -
ajánlja fel mosolyogva, én meg csak összehúzott szemöldökkel
fontolgatom az ajánlatát. - Szia, Ashton Irwin vagyok, örülök a
találkozásnak - hatalmas mosolya látni engedi gödröcskéit,
ami aranyossá teszi, az eddig beképzeltnek megismert srácot.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ez a kis jelenet mosolygásra
késztet engem is, én nem tudom megállni, hogy egy apró nevetés
ne szökjön ki belőlem.
</div>
<span style="widows: 8;">- Layla vagyok, örvendek -
nyújtom felé a kezemet, ezzel beszállva gyerekes játékába.
Megrázzuk egymás kezét, míg ő folyamatosan kuncog.</span><br /><span style="widows: 8;">- Layla mi? - érdeklődik a
vezetéknevem után, meg kell hagyni, kissé érdekes módon.</span><br /><span style="widows: 8;">- Layla Becker.</span><br /><span style="widows: 8;">- Szép név egy szép lánynak.</span><br /><span style="widows: 8;">- Szánalmas bók volt. De
azért kösz - kuncogok, miközben égnek emelem a tekintetem. -
Amúgy, tudtam, hogy valahonnét ismerős vagy - jegyzem meg
mellékesen, majd rémült tekintetét látva hozzáteszem: - De ne
aggódj, nem vagyok kifejezetten rajongótok. Mármint ne érts
félre, szeretem a zenéteket, de nekem ennyi pont elég. Szóval
nem fogok nekiállni sikoltozni, ha ettől félsz - nyugtatom meg,
amire ő csak kifújja a bent tartott levegőjét.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Éppen szólásra nyitja a száját,
amikor egy röplabda fejbe találja. Szitkozódva fordul hátra, és
követem a tekintetét. Pár lépésnyire tőlünk az egyik barátja
áll - a szőke hajú, akinek fogalmam sincs a nevéről - és
jóízűen kiröhögi barátját, aki egyből visszahajítja a
labdát.</div>
<span style="widows: 8;">- Hé, Ash, jössz röpizni?</span><br /><span style="widows: 8;">- Aha, várjatok meg - szól
vissza neki, aztán újra felém fordul. - Remélem este látlak -
rám vigyorog, de válaszolni már nincs időm, mert a másik három
fiú után fut.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Valamivel hét óra előtt érek
haza, de csak fürdésre és gyors átöltözésre van időm, hiszen
egyből rohannom is kell a klubba, hogy segítsek anyának és a
többi alkalmazottnak elkészülni nyitásra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Amikor belépek a helységbe, már
mindenki a saját teendőit csinálja, így gyorsan átveszem a
munkaruhámat, és megkeresem a mai pultos társamat.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Kilenc órakor már elkezdenek
beszállingózni az emberek, majd egy pár óra múlva már tele
vagyunk, és szinte két felé kell szakadnunk, hogy mindenkit
kiszolgálhassunk időben.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Éppen koktélkeveréssel
foglalatoskodom, amikor Jason, a pultos srác a megböki a vállamat,
felhívva a figyelmemet magára.</div>
<span style="widows: 8;">- Egy srác keres. Azt meg add
csak ide, majd én megcsinálom, most kicsit elült a tömeg -
ajánlja fel kedvesen.</span><br /><span style="widows: 8;">- Köszönöm - rámosolygok,
és megigazítom a ruhámat, majd a közelebb lépek a pulthoz, ahol
megpillantom Ashtont.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Az egyik bárszéken ül, és
valami színes löttyöt iszogat, aminek mindig elfelejtem a nevét.
Lazán könyököl, miközben tekintetével valamit nagyon fürkész.
Pár pillanattal később pillantásunk találkozik, és elmosolyogja
magát, megvillantva ezzel gödröcskéit, aminek hatására nekem is
kisebb mosoly kúszik az arcomra.</div>
<span style="widows: 8;">- Bíztam benne, hogy itt
leszel.</span><br /><span style="widows: 8;">- Hát... itt vagyok - vonok
vállat esetlenül, és fogalmam sincs, hogy mit mondjak, ezért
inkább az egyik ember felé fordulok, akinek töltök egy korsó
sört, aztán visszalépek Ash-hez.</span><br /><span style="widows: 8;">- Mikor végzel? - kérdezi
hangosan, hogy túlüvöltse a zenét, és a tömeget.</span><br /><span style="widows: 8;">- Most - hallom meg magam
mögött anya hangját, aki vigyorogva néz rám, miközben azzal a
tipikus „ezt otthon megbeszéljük” tekintettel vizslat.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Szólok Ashton-nak, hogy várjon
meg ott ahol van, ezután pedig levetem magamról a munkaruhát, majd
felveszem a rendes ruháimat. Ash keresésére indulok, aki ugyanott
ül, ahol hagytam.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Amint meglát megindul felém és
apró mosollyal kivezet a tömegből, és a klubból is. Fellélegzek,
amikor friss levegőre érünk, és élvezem a csendes estét, amit
csupán a forgalom zajai rondítanak el.</div>
<span style="widows: 8;">- Mesélj magadról - felém
fordulva beszél, miközben hátrafelé megy, aminek következtében
egy hatalmasat bukfencezik egy eldobott sörösüveg miatt.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Először szám elé kapott kézzel
nézek a fiúra, majd szerencsétlen arckifejezését látva nem
bírom megállni, hogy ne nevessem el magam hangosan. Szerencséjére
még idejében tompította az esést, így maximum a hátsója
bánhatta.</div>
<span style="widows: 8;">- Nem ér kinevetni! - jajgatva
kel fel, míg én szüntelenül nevetek rajta, de azért fél
kezemet felé nyújtom, bár tudom, hogy semmire nem megy vele.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Elfogadja a felé nyújtott
kezemet, hogy lábra állhasson.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Elektromos hullám fut végig
egész testemen, amikor kezeink érintkeznek, és érzem, ahogy a
levegő megemelkedik. A szívem dobogása sokszorosára növekszik,
mint, amilyen általában, és csak remélni tudom, hogy Ashton
mindezeket nem veszi észre.
</div>
<span style="widows: 8;">- Szóval, ott tartottam, hogy
mesélj magadról - szólal meg újra, miután helyre rázza
magát.</span><br /><span style="widows: 8;">- Szívesebben hallgatnálak
téged. Valószínűleg több mesélni valód is akadna, mint nekem.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Először nem akar magáról
beszélni, de a végén mégis sikerül rávennem. Valóban igazam
volt. Az ő élete állandó pörgés, ide-oda utazgatás, majd a jól
megérdemelt pihenés. Az én életem ehhez képest semmi.</div>
<span style="widows: 8;">- Hogy kerülsz akkor ide?
Mármint Ausztrália kicsit odébb van.</span><br /><span style="widows: 8;">- Néha nem árt kicsit
elszakadni a megszokott nyüzsgő környezettől. Persze, hiányoznak
az otthoniak, de jól esik egy kis kikapcsolódás. És Huntington
Beach tökéletesen megfelelő hely erre.</span><br /><span style="widows: 8;">- Meddig maradsz, vagyis
maradtok? - fontosnak érzem megkérdezni, mielőtt még túlságosan
is megkedvelném őt.</span><br /><span style="widows: 8;">- A nyár végéig.</span><br /><span style="widows: 8;">- Oh, értem - nem tudok mit
mondani, erre nem is lehet.</span><br /><div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-68785808815717397212014-04-23T21:15:00.002+02:002014-04-23T21:16:17.248+02:001. fejezet<div style="text-align: center;">
<i>Hi, Darlings! :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam az első fejezetet. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm szépen a prológusra érkezett négy pipát és kommentet!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A második fejezet érkezése még kérdéses, de igyekszem vele.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnbRN2h0QnOArXvu4_06UkIn_PbFBHIL6-51m0ceUjwD64I_JZ98zAt9GpMrH-Lx9fl7GuaI8STtBw8kjR-BUKLLnN-pr6TXdtKqIgneAlT_u22aCFpoo6Rh6QP9uFM7yK9g-OOUE1YKKt/s1600/tumblr_mh2qdifxNg1s1tzpbo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnbRN2h0QnOArXvu4_06UkIn_PbFBHIL6-51m0ceUjwD64I_JZ98zAt9GpMrH-Lx9fl7GuaI8STtBw8kjR-BUKLLnN-pr6TXdtKqIgneAlT_u22aCFpoo6Rh6QP9uFM7yK9g-OOUE1YKKt/s1600/tumblr_mh2qdifxNg1s1tzpbo1_500.png" height="320" width="227" /></a></div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Kiverem a fejemből az ismeretlen
srácot, majd visszatérek a munkámhoz.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Anya a barátaimat látva alig egy
óra múlva el is enged, hogy velük lehessek. A tömegbe csapódva
pár számot végigtáncolunk, de az este további részét leginkább
a bárpultnál töltjük.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Csak hajnali három felé
távozunk, de akkor sem haza megyünk, sokkal inkább keresünk egy
nyugodt, és csendes helyet a zsúfolt, hangos pub után.
</div>
<span style="widows: 8;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 8;">- Ki volt az a srác? - szegezi
nekem Ana a kérdését.</span></div>
<span style="widows: 8;">
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Milyen srác?</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Akit kidobtál, aztán nagyon
úgy tűnt, hogy megcsókolt. Ezért gondoltam ismered - magyarázkodik.</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Ja, hogy az. Fogalmam sincs.
Összebalhézott egy másik gyerekkel, aztán az őr kidobta őket,
majd szépen megkértem őket, hogy többet ne tegyék be a lábukat
a klubba - alig mondtam végig, de a többiek már ki is röhögtek.
Öröm az élet, ha ilyen legjobb barátid vannak. - Most mi van?</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Úgy gondolod, hogy a 160
centid, az ártatlan, kislányos kisugárzásod, és az alig 45
kilód majd megijeszti vagy elriasztja? - mondja Ben, miközben
röhögve végigmér. - Szerintem sokkal inkább vonzza majd, hogy
visszajöjjön. Amit nem csodálok. Ha nem lennénk ennyire jóba...</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Oké, oké. Inkább be se
fejezd! - szakítom félbe a kezeimmel legyezve, ezzel próbálva
nyomatékosítani magamat.</div>
</span><br />
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Jóízű nevetés tölti be - a
nap ezen szakaszában - üresen álló játszóteret, amit
törzshelyünkké nevezünk ki, az ilyen esti órákban. Nappal
lehetetlen betenni ide a lábadat, ha elmúltál legalább öt éves és nincs gyereked, ugyanis a sok anyuka elüldöz, mondván, hogy ne
itt vandálkodjunk, ahol a kicsik játszanak.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Így ide csak esténként járunk,
a fennmaradó időben pedig nálunk lopjuk a napot. Amivel mindenki
jól jár.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
A szüleink azért, mert tudják
hol vagyunk. Én azért, mert nem kell a fél várost átgyalogolnom,
hogy eljuthassak az éppen megbeszélt találkozási helyre. A
többiek pedig azért, mert így mindig van tető a fejük fölött,
és biztosan számíthatnak kajára is.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Ben előhúz egy szálat a
bontatlan csomag Marlboro-jából, mellyel körbekínál
mindegyikünket.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Nem vonakodom elfogadni, csupán
kikapok egyet a szinte teli dobozból, majd meggyújtom.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
A füst szürkés felhőként
emelkedik fel, majd tűnik el véglegesen, és így tovább, minden
egyes szívásnál.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Látszólag pontosan ezen agyalok,
azonban gondolataimba akaratlanul is befurakszik a kissé göndör
hajú srác, és az érzés, amit kiváltott belőlem.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Bármennyire is próbálnám
tagadni, megfogott a haja, és helyes arca, már amennyit a fények
látszani engedtek.
</div>
<span style="widows: 8;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 8;">- Holnapra is befogott anyád
dolgozni?</span></div>
<span style="widows: 8;">
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Mivel Stella lebetegedett,
ezért valószínűleg a holnap estét sem úszom meg.</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Akkor sajnos te most
lemaradsz a terveinkről - húzza száját csalódottan Blaze. -
Úgy terveztük, hogy elmegyünk a karaoke bárba.</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Egész nyugodtan. Úgy
gondolom, nem maradok le sokról a gyönyörű hangommal -
hangomban nem is lehetne több az irónia és a szarkazmus.</div>
</span><br />
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Nem sajnálom, hogy erről
lemaradok, egy cseppet sem. Csapnivaló hangom van, így semmi kedvem
végignézni, ahogy a többiek annyit énekelnek majd, hogy hangjuk
se marad, és hű, de jól fogják érezni magukat.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Valószínűleg akkor is nemet
mondtam volna a programjukra, ha amúgy ráértem volna. Nem az én
világom, jobb szeretem elkerülni.</div>
<span style="widows: 8;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 8;">- Na, jó, én lépek -
szállok le a padról, majd megigazítom magamon a ruhámat.</span></div>
<span style="widows: 8;">
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Majd látjuk egymást -
Blaze egy öleléssel köszön el tőlem, maradék két barátom
pedig egy puszit dob felém, amire csak a szememet forgatom és
hátat fordítva nekik hazaindulok.</div>
</span><br />
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Hiába lesz lassan hajnali négy,
a forgalom most is nagy, és sok hazafelé tántorgó részeg
emberrel kerülök szembe, így meg sem próbálkozom a
zenehallgatással. Nem éppen biztonságos sötétben, illuminált
emberek között fülemben üvöltő zenével sétálgatni, így
csendben teszem meg az alig 20 perces sétát hazafelé.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Anyát nem találom otthon, nem is
számítottam rá, hiszen majd csak ötkor van zárás, így
legkésőbb hatnál előbb nem várom haza.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Gyors vacsora, vagy inkább
reggeli után lezuhanyzok, aztán egyből ágyba zuhanok.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Délután két óra is elmúlik,
amikor felébredek. Anya már a konyhában tevékenykedik, sőt,
ahogy látom, már csak az ebéd készítésnél összepiszkolt
edényeket rakosgatja a mosogatógépbe, de azon kívül minden már
kész van. Az asztal megterítve, az ebéd találva, a lakás ragyog
a tisztaságtól, na, meg persze, a beszűrődő naptól, ami hét
ágra süt odakint. Szinte hívogatva engem, hogy a parton töltsem a
napomat.</div>
<span style="widows: 8;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 8;">- Jó reggelt, álomszuszék.
Mikor estél be az ágyba? Amikor hazaértem már az igazak álmát
aludtad - mosolyog rám kipihenten.</span></div>
<span style="widows: 8;">
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Valamikor öt óra felé,
fogalmam sincs - vállat rántva ülök le az asztalhoz, miközben
a gyomrom hangos korgással adja tudtomra, hogy minél előbb
szeretné, ha valami táplálékot juttatnék a szervezetembe.</div>
</span><br />
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Kérését teljesítve pakolok a
tálamra a még meleg ételből, melyet anyu készített. Őszintén
nem tudom, honnét van ennyi ereje mindenre. Hazaér hajnalban, aztán
pár óra alvás után felkel, hogy kitakarítson és még ebédet is
készítsen. Nekem nehezemre esik egy müzlit is megcsinálni alig
pár óra alvás után, nemhogy ennyi mindent megcsináljak. Szóval
minden elismerésem az övé.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Bár úgy gondolom, hogy ideje
lenne egy kis szabit kivennie és elutaznia egyet. Mert ha itthon
marad, akkor biztosan talál valamit, amivel lefáraszthatja magát.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Fel is vetem neki az ötletemet,
hátha egyetért velem.</div>
<span style="widows: 8;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="widows: 8;">- Mit szólnál egy wellness
hétvégéhez? Vagy egy egész héthez?</span></div>
<span style="widows: 8;">
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Lehetetlen. Most kezd igazán
beindulni a pub, hiszen itt a suli vége, nem hagyhatom itt őket a
legnagyobb káoszban. Ráadásul téged sem akarlak itt hagyni.</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Anyaaaa - nézek rá
rosszallóan. - Kezdjük azzal, hogy nem vagyok kisgyerek, tudok
vigyázni magamra. Másrészt tudod jól, hogy a klubban bármikor
besegítek, így az is meg van oldva. Te pedig megérdemelsz egy kis
pihenőt.</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Na, jó, halljam, miért
akarsz elpaterolni itthonról? Ki a srác?</div>
</span><span style="widows: 8;"><div style="text-align: justify;">
- Nincs szó semmilyen srácról,
csupán csak agyon hajszolod magadat - szem forgatva válaszolok,
és még hosszú ideig győzködöm, de végül beleegyezik.</div>
</span><br />
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Mosolyogva huppanok le a laptopom
elé, hogy szobafoglalást nézhessek anyának. Szerencsére nem kell
sokáig keresgélnem, és mivel szezon eleje van sikerült egy
hétfőtől vasárnap reggelig tartó wellness foglalásra szert
tennem.
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Miután szólok anyunak úgy dönt,
hogy néhány fontosabb cuccát már most összepakolja, hiszen
mindig lesz valami, ami majd csak az utolsó pillanatban jut eszébe.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Deréksortban és fürdőruha
felsőben indulok le a partra, vállamon a táskámmal, ami a
szükséges dolgaimat tartalmazza. A megteendő távolság egyáltalán
nem hosszú, szinte 10 perc sincs, ezért hamar leérek. A nap még
mindig forrón tűz, a strand pedig dugig van, mégis próbálok egy
olyan helyet keresni, ahol kevesen, vagy legalább kevesebben
tartózkodnak.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
Már majdnem az egész strandot
bejárom, amikor meglátok egy szabad helyet egy kisebb fiúkból
álló csoport mellett. Ezzel cseppet sem foglalkozva terítem le a
törölközőmet a közelükben, ügyet sem vetve a kérdő
pillantásokra.</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify; widows: 8;">
<br /></div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1849338125326337547.post-58839927703208948052014-04-19T19:21:00.000+02:002014-04-19T19:21:01.286+02:00Prológus<div style="text-align: center;">
<i>Halihó, drága Idetévedő! </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Talán páran már olvastátok a régi blogjaimat, talán nem, lényegtelen. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ez a blog a 5 Seconds Of Summer nevezetű banda főszereplésével fog íródni, szóval semmi One Direction. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Remélem szeretni fogjátok a történetet!:)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A desing hamarosan változni fog, ez még csak a kezdetleges munka, de ennél többet most nem tudtam tenni, majd igyekszem szebbé tenni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>További kellemes tavaszi szünetet!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! xx</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://closeentertainment.com/wp-content/uploads/2014/03/shailene-woodley-tumblrlove-me--szerepl--k-raqkmkf0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://closeentertainment.com/wp-content/uploads/2014/03/shailene-woodley-tumblrlove-me--szerepl--k-raqkmkf0.jpg" height="320" width="212" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Fáradtan kelek ki puha ágyamból,
és semmi kedvem ehhez a naphoz. Ezen még csak a tudat se segít,
hogy péntek van. Ráadásul a pénteki napjaink viszonylag lazák
is, a maga hat órájukkal. Csak történelem ne lenne rögtön az
elején, sokkal több kedvvel állnék neki a napnak.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Ennek tudatában inkább feküdnék
is vissza az ágyba, amikor anya jelenik meg az ajtóban, mintha csak
megérezte volna a tervemet.</div>
<span style="widows: 8;">- Felkelni, kisasszony! -
vigyorogja teljesen fitten, amiért gyilkos tekintettel nézek rá.
- Terveztél valamit estére?</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem, de úgy érzem, hogy
felesleges is lett volna - motyogom halkan, és előre félek,
hogy most éppen mit talált ki.</span><br /><span style="widows: 8;">- Be kéne segíteni este.
Stella az előbb hívott, hogy lebetegedett, így nem tud bejönni.</span><br /><span style="widows: 8;">- Persze, semmi gáz -
mosolyogva bólintok, aztán a fürdőbe indulok, hogy kezdetét
vehesse a készülődés.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Igazából tényleg nem probléma,
hogy segítenem kell ma este. Különösebb programom úgysem volt,
meg amúgy is szeretek a klubban lenni, még úgy is, hogy általában
csak pultosként fordulok meg ott, mert valaki hiányzik, vagy csak
több ember jelenik meg, mint amire számítanak. Igazán szeretem
ezt csinálni, eltekintve a sok illuminált állapotban lévő
seggfejtől, akiknek néha fogalmuk sincs, hogy hol a határ.
</div>
<span style="widows: 8;">- Ha öt percen belül
elkészülsz, akkor eldoblak a suliig - ordibál anya, abban a
tudatban élve, hogy még mindig a szobámban készülődök.
Köhintve adom tudomására, hogy mellette állok és, hogy sikerült
megsüketítenie. - Oh, elnézést, nem tudtam, hogy itt vagy.
Mehetünk?</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Csak egy bólintásra futja. Nem
vagyok a reggelek embere, sőt kimondottan utálom őket. Lustán
vonszolom végtagjaimat magam után, és mindössze annyira vágyok,
hogy visszafeküdhessek az ágyamba, aztán estig alhassak. Szenvedő
arckifejezésem láttán anya elneveti magát, amiből tudom, hogy
marha jól szórakozik rajtam.
</div>
<span style="widows: 8;">- Nem lóghatnám el ezt a
napot? Nincs kedvem bemenni. Fáradt vagyok, ráadásul még töri
órám is van - nyávogok, mint egy ötéves kislány, aki nem
kapta meg a kinézett babáját.</span><br /><span style="widows: 8;">- Már csak a mai nap. Ezt még
kibírod. A jövőhét már amúgy is a legvége, az már túlélhető.
Szóval bocs, drágám, de most nem - bocsánatkérően néz rám,
de én csak tovább nyavalygok.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Az út további felében inkább
használatba veszem a fülhallgatóimat, és ezzel tökéletesen
kizárom a külvilágot, egészen addig, míg anya le nem parkol a
sulim előtt. Hozzá hajolva egy puszit nyomok az arcára, majd
kiszállok a kocsiból, ami abban a pillanatban el is hajt. Távolban
barátnőmet pillantom meg, ahogy vigyorogva rohan felém, és emiatt
már előre készülök hozzám csapódására, mely pár másodpercen
belül meg is történik. Vihogva terülünk szét az aszfalton,
minek hatására sok ember figyelmét felkeltjük, és már kora
reggel nevetség tárgyává válunk.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Farmersortomat leporolva kelek
fel, magammal húzva bolond barátnőmet is, aki egy kicsit megkésve,
de öleléssel üdvözöl.
</div>
<span style="widows: 8;">- Fel tudod fogni, hogy már
csak a jövőhét, és erre az évre végeztünk? - ezer wattos
mosollyal beszél, szinte érzem, ahogy vibrál az izgatottságtól,
ami az évzárásnak köszönhető.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ne is mondd! Még egy hét és
majd' három hónapig kiszabadulok innét - mondom örömittasan.</span><br /><span style="widows: 8;">- Csak kéne valami melót
találni, és elhúzni nyaralni egyet a bandával - veti fel az
ötletet, amelyet már többször is tervezgettünk ebben az évben,
de mindig abban maradtunk, hogy visszatérünk rá akkor, ha lesz
pénzünk.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nos, nekem ilyen problémáim
nincsenek.</span><br /><span style="widows: 8;">- Persze, hiszen ha valakinek
az anyja a város legjobb klubját vezeti, annak biztos állása van
nyárra - forgatja a szemeit Anabel.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Mosolyogva vállat vonok, nem
tehetek róla, hogy így alakult. Ana is pontosan tudja, hogy
szívesen beszervezném Őt is pultosnak, de a szülei nem rajonganak
az ötletért, miszerint egyetlen, 17 éves lányuk alkohollal
szolgálja ki az odaérkezőket.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A napunk lassan döcög, ráadásul
a drága történelem tanárom poénosnak gondolja, ha az év utolsó
töri óráján kihív felelni. Hála az égnek sikerül addig
alkudoznom vele, ameddig le nem ültet, ezzel megúszva a felelést.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Napközben előkerül csapatunk
harmadik tagja is, Ben személyében. Valójában, amikor Ana
„bandát” emlegetett, akkor a négyes kis csoportunkra gondolt,
melynek negyedik személye fogalmam sincs, merre kószál.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Azonban nem kell sokáig várnunk
rá, hiszen emlegetésére egyből felbukkan. Így, mielőtt
mindannyian hazaindulunk megbeszéljük, hogy a klubban találkozunk.
Bár a testőrök szigorúan csak 18 év felettieket engednek be, ez
természetesen nem vonatkozik rám, és a barátaimra.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Klubunk öltözőjében veszem fel
a kötelező munkaruhát, melyet rajtam kívül minden más itt
dolgozó lány visel. A ruha mindössze csak egy fekete nyári overál
szerű, nadrágban végződő, pánt nélküli darab, övvel átkötve
a derekán. Szeretettel párosítok hozzá egy piros fejkendőt, és
piros rúzst, ezzel pár évet öregítve magamon.
</div>
<span style="widows: 8;">- Layla, ideje lenne kezdeni,
mert már elég sokan vannak - szól be az öltözőbe Ellie, az
egyik itt dolgozó lány.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Mosollyal az arcomon foglalom el a
helyemet a pult mögött, ahonnét rálátok az egész helyiségre,
ami már most tele van, pedig még csak 10 óra múlt pár perccel.
Barátaimat fürkészem a tömegben, hiszen pontosan ezt az időpontot
beszéltük meg találkozásnak, de sehol nem látom őket.
Sajnálatomra nincs is időm kutatni őket, mert egyre több rendelés
érkezik, melyeket teljesítenem kell. Talán egy óra is eltelik,
amikor Ana és a többiek megjelennek közvetlenül előttem, és
helyet foglalnak az üres székeken. Egy poharat tolok mindhármuk
elé, míg apró csevejt bonyolítunk le, már amennyire az üvöltő
zene engedi. Rövid társalgás után kénytelen vagyok visszatérni
a munkámhoz, egészen addig, míg meg nem pillantom, hogy egy
nagyobb csoport körbeáll valamit, amire nem nyerek rálátást.
</div>
<span style="widows: 8;">- Tartanád egy kicsit a
frontot? - fordulok Ellie felé, aki bólint, és folytatja tovább
az emberek kiszolgálását.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Megköszönöm, aztán átlökdösöm
magam a tömegen. Mire az őrjöngő társasághoz érek, már
összetapostak, de nem érdekel. Ellökdösöm a körbeálló
embereket, és megpillantok két - nagyjából velem egykorú -
fiút verekedni.
</div>
<span style="widows: 8;">- Elég legyen! - állok
közéjük ordítva, mire az egyik kiröhög, míg a másik
abbahagyja a röhögő srác püfölését, de továbbra is
gyűlölettel és támadásra készen néz arra. - Kifelé! - bár
mindkettőjüknek szól, mégsem indul el egyikük sem.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
Feladóan sóhajtok, és az egyik
őrnek szólok, aki kivezeti a két srácot a tömegből, egészen a
kijáratig.
</div>
<span style="widows: 8;">- Nem akarlak titeket még
egyszer itt meglátni - sziszegem a fogaim között, mire a kissé
göndör hajú srác gunyoros mosolyra húzza a száját.</span><br /><span style="widows: 8;">- Nem hinném, hogy egy
magadfajta kislány fogja nekem megmondani, hogy mit tehetek -
vigyora idegesít, legszívesebben behúznék neki egyet, de sajnos
nem tehetem.</span><br /><span style="widows: 8;">- Ez a magamfajta kislány
történetesen a főnök lánya, szóval jobban teszed, ha befogod
és szépen odébb állsz - szememet forgatva beszélek.</span><br /><span style="widows: 8;">- Még találkozunk -
fülemhez hajolva mondja, aztán sarkon fordul.</span><br /><div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
A srác távolodó alakját nézem,
és próbálom kiverni a fejemből, hogy milyen érzéseket keltett
bennem leheletét érezni a nyakamon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="widows: 8;">
<br />
</div>
Daisy Frayhttp://www.blogger.com/profile/14401299647237864880noreply@blogger.com2