Az elmúlt majdnem egy hétben nem sok említésre méltó dolog történt, sőt a bizonyítvány osztást, és az évzárót leszámítva szinte semmi. Ashtont még valamikor múlthét elején láttam utoljára, azóta nem találkoztunk, és a héten már nem is fogunk, hiszen kezdetét veszi a kis kiruccanásunk Laguna Beach-re. Párszor telefonon beszéltünk, pontosabban hét vége felé felhívott, az okát nem tudom, nem is tudtam meg, csak úgy beszélgettünk. Mindenről. Azóta fogalmam sincs, hogy mi van vele, de túlságosan rápörögtem az egyhetes utunkra, ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak.
A tanévzáró ünnepség szokás szerint rohadt unalmasra sikeredett, és fényes bizonyítvánnyal sem dicsekedhetek. Na, nem kell arra gondolni, hogy olyan eget rengetően rossz lett, egy elég erős hármas átlagom lett, ami nekem tökéletes is. Soha életemben nem gondolkoztam azon, hogy valami puccos egyetemre menjek, sőt, hogy őszinte legyek, soha nem gondolkoztam azon, hogy egyetemre menjek.
Most pedig teljesen felcsigázva ellenőrzöm le nagyjából huszadszorra a vinni kívánt cuccaimat, hogy nem hagyok-e itthon valamit. De huszadik ellenőrzés után is úgy látom, mindenem meg van, ezért inkább hagyom, és várok arra, hogy Blaze megérkezzen az ismeretlen bátyójával.
Nem is kell sokáig várnom őket, hiszen kintről két dudaszó hallatszik, ami azt jelenti, hogy megérkeztek. A lehető leggyorsabban szedem össze a cuccaimat, és már rohanok is le a lépcsőn. Csak reménykedni tudok, hogy nem bukok orra a dög nehéz táskáim miatt. Hál'istennek épségben érkezem meg a bejárati ajtóhoz, amit azon nyomban ki is rántok a helyéről, és nagy vigyorral lépek ki a házból.
Anyutól már korán reggel elköszöntem, mert mennie kellett valahova, néhány fontos dolgot elintézni. Szerencsémre egyből beleegyezett a kis utazásunkba, le merném fogadni, hogy sokkal jobban izgult miatta, mint én. Szerintem ő a nagyobb gyerek kettőnk közül.
A laskából kiérve, viszont sehol nem látok lakókocsit, sőt még, csak Blaze-t se vélem felfedezni semerre, csupán Ash kocsiját látom, és a lazán előtte támaszkodó Ashtont. Vigyorom azonban nem lankad, inkább csak kiszélesedik. Nem tudom, miért van itt, de örülök neki.
- Erősen reménykedtem, hogy még itthon találjalak - vallja be, miután egy öleléssel köszönt. - Bíztam benne, hogy még elköszönhetek tőled, mielőtt elmész - szavai hallatán melegség áraszt el, és érzem, ahogy megemelkedik a pulzusom. Olyan érzések, melyeket nem szabadna éreznem, de nem tudok tenni ellenük.
- Hát, itt vagyok - tárom szét a karomat tehetetlenül, nem tudva, hogy mit mondhatnék.
- Igen, látom. Örülök, hogy időben jöttem.
Ahogy kimondja látom, amint bekanyarodik a várt járgány, amiben már mindenki bent ül, csupán csak rám várnak.
- Tubicáim, mennénk már. De szóljatok, ha zavarunk, magatokra hagyunk titeket! - nem más, mint Ben ordítja ezt, miközben kihajolt az ablakon. Egyáltalán nem lepődök meg ezen, csak bemutatok neki.
- Mennem kell - jelentem ki a nyilvánvalót.
- Szórakozz jól. Hívj, ha hazaértél. És vigyázz magadra!
Szorgosan bólogatok, nem is lehetnék boldogabb. Azonban Ashton következő cselekedete egy jó okot ad arra, hogy egész héten rágódhassak valamin. Amint kimondja a szavakat, megölel, de mielőtt elengedne, kicsit távolabb tol magától, és behunyt szemmel lágy csókot lehet ajkaimra, amitől szívem kihagy egy dobbanást, majd őrült tempóban kezd el újra dobogni. Megilletődve, teljesen ledöbbenve állok előtte, míg ő csak mosolyog, és egy intéssel elköszön, miközben beül a kocsijába.
Hosszasan bámulom a kocsival elhajtó fiút, és nem jutok szóhoz. Ezért fel sem tűnik, amikor Blaze, ezer wattos vigyorral megáll mellettem, és kezével elkezd legyezni a szemem előtt. Még akkor sem térek magamhoz, amikor már bent ülök a lakókocsiban. A többiek összevissza magyaráznak nekem az előbb történtekről, és folyton faggatnak, ám nem tudok mit mondani nekik, hiszen számomra kis kész rejtély az egész. Blaze közben bemutatja a féltesóját is, azonban egyszerűen nem tudok rájuk figyelni. Fejben folyamatosan az elmúlt perceket játszom vissza, és minden egyes újragondolásnál felgyorsul a szívverésem, és elfogy a levegőm.
- Oké, megcsókolt, nagy ügy. Nem is volt rendes csók, inkább csak megpuszilta a szád. Nem értem, mit vagy úgy oda! - Ana flegma hangsúlya térít vissza a valóságba.
- Mi van? - felhúzott szemöldökkel nézek rá, ötletem sincs, hogy most éppen mi a problémája.
- Azt mondom, hogy nem olyan nagy cucc, ha valakitől kapsz egy puszit – szemeit forgatja, mire én továbbra is csak értetlenül bámulom.
- Ne haragudj, egyetlen, tökéletes Ana, de ha jól tudom, te vagy teljesen megveszve érte, és a bandájáért, szóval ne próbáld nekem elmagyarázni, hogy te olyan könnyen fel tudnád dolgozni, hogy megcsókolt! - nem akarok veszekedni, de Ana egyre kibírhatatlanabban viselkedik, ami egyáltalán nem tetszik.
Nem szól vissza, csak fújtat egyet, és tovább flörtölget Travis-vel, barátnőnk féltestvérével. Blaze és Ben is értetlenül figyelik a szőke hajú lányt, de nem mondanak semmit. Nem is kell, nézésükből tudom, hogy nekik is pontosan meg van a véleményük Ana kirohanásáról, de nem akarnak az első 10 percben összekapni vele, hogy aztán végig duzzogjon az egész út alatt.
Miután kicsodálkoztam magam, és tíz percből már csak kilencet töltöttem gondolkozással, alaposabban szemügyre vettem a sofőrünket, aki meglehetősen helyes volt a barna hajával, és borostájával. Ehhez társult rekedtes hangja, miközben hozzánk beszélt. Egyszóval tökéletes volt, egyetlen apró hibát sem véltem felfedezni benne, ami a külsőségeket illeti. Azonban az meglepést okozott, hogy Ana egyből rányomult a srácra, hiszen legutóbb még nekem panaszkodott, hogy a fiú sokkal inkább az én ideálom, és az ő ideáljától teljesen távol áll. Csak magát minősíti a viselkedésével, ezért nem is törődöm vele.
Egy óra sem telik el, mire megérkezünk úti célunkhoz. Csomagjaink nélkül szállunk ki, ám úgy döntünk, hogy mégis inkább kicuccolunk, felállítjuk a sátrainkat, aztán lemegyünk fürdeni a partra, mert kicseszettül meleg időt fogtunk ki.
A sátrak felállítása elég viccesen telik, hiszen nagyon sokat bénázunk, legtöbbször össze is dől, de nem zavartatjuk magunkat, újra kezdjük. Természetesen az üvöltő zene is elmaradhatatlan, amit Travis-nek köszönhetünk, hiszen hozott magával egy hangfalat, melyet egyből bekötött a kocsiban található konnektor szerűségbe, így kérdéses sem volt, hogy mindenféle zene fog szólni egész este. Szóval a sátorállítás jó hangulatban telt, ám a fürdőruhába öltözés már neccesebb volt. Hiszen csak a lakókocsiban tudtunk átöltözni, de Ana lestoppolta a fürdőt, így nekünk maradt a szoba, és a vezető ülés mögötti kis tér. Nem is volt kérdéses, hogy Blaze lefoglalja magának a szobát, így nekem jutott az ablakokkal körbe vett helység. Ami nem is lett volna probléma, ha Ben nem áll meg az ablak előtt, mellette Travis-vel, akivel nagyon gyorsan összehaverkodtak. Ezért úgy döntök, hogy inkább megvárom, amíg valamelyik barátnőm végez, de előttük nem öltözöm át.
Hosszú, és nem mellesleg érdekes utunk lesz...
