1. fejezet

Hi, Darlings! :)

Meghoztam az első fejezetet. 

Köszönöm szépen a prológusra érkezett négy pipát és kommentet!

A második fejezet érkezése még kérdéses, de igyekszem vele.

Jó olvasást! xx

Kiverem a fejemből az ismeretlen srácot, majd visszatérek a munkámhoz.

Anya a barátaimat látva alig egy óra múlva el is enged, hogy velük lehessek. A tömegbe csapódva pár számot végigtáncolunk, de az este további részét leginkább a bárpultnál töltjük.

Csak hajnali három felé távozunk, de akkor sem haza megyünk, sokkal inkább keresünk egy nyugodt, és csendes helyet a zsúfolt, hangos pub után.

- Ki volt az a srác? - szegezi nekem Ana a kérdését.

- Milyen srác?

- Akit kidobtál, aztán nagyon úgy tűnt, hogy megcsókolt. Ezért gondoltam ismered - magyarázkodik.

- Ja, hogy az. Fogalmam sincs. Összebalhézott egy másik gyerekkel, aztán az őr kidobta őket, majd szépen megkértem őket, hogy többet ne tegyék be a lábukat a klubba - alig mondtam végig, de a többiek már ki is röhögtek. Öröm az élet, ha ilyen legjobb barátid vannak. - Most mi van?

- Úgy gondolod, hogy a 160 centid, az ártatlan, kislányos kisugárzásod, és az alig 45 kilód majd megijeszti vagy elriasztja? - mondja Ben, miközben röhögve végigmér. - Szerintem sokkal inkább vonzza majd, hogy visszajöjjön. Amit nem csodálok. Ha nem lennénk ennyire jóba...

- Oké, oké. Inkább be se fejezd! - szakítom félbe a kezeimmel legyezve, ezzel próbálva nyomatékosítani magamat.

Jóízű nevetés tölti be - a nap ezen szakaszában - üresen álló játszóteret, amit törzshelyünkké nevezünk ki, az ilyen esti órákban. Nappal lehetetlen betenni ide a lábadat, ha elmúltál legalább öt éves és nincs gyereked, ugyanis a sok anyuka elüldöz, mondván, hogy ne itt vandálkodjunk, ahol a kicsik játszanak.

Így ide csak esténként járunk, a fennmaradó időben pedig nálunk lopjuk a napot. Amivel mindenki jól jár.

A szüleink azért, mert tudják hol vagyunk. Én azért, mert nem kell a fél várost átgyalogolnom, hogy eljuthassak az éppen megbeszélt találkozási helyre. A többiek pedig azért, mert így mindig van tető a fejük fölött, és biztosan számíthatnak kajára is.

Ben előhúz egy szálat a bontatlan csomag Marlboro-jából, mellyel körbekínál mindegyikünket.

Nem vonakodom elfogadni, csupán kikapok egyet a szinte teli dobozból, majd meggyújtom.

A füst szürkés felhőként emelkedik fel, majd tűnik el véglegesen, és így tovább, minden egyes szívásnál.

Látszólag pontosan ezen agyalok, azonban gondolataimba akaratlanul is befurakszik a kissé göndör hajú srác, és az érzés, amit kiváltott belőlem.

Bármennyire is próbálnám tagadni, megfogott a haja, és helyes arca, már amennyit a fények látszani engedtek.

- Holnapra is befogott anyád dolgozni?

- Mivel Stella lebetegedett, ezért valószínűleg a holnap estét sem úszom meg.

- Akkor sajnos te most lemaradsz a terveinkről - húzza száját csalódottan Blaze. - Úgy terveztük, hogy elmegyünk a karaoke bárba.

- Egész nyugodtan. Úgy gondolom, nem maradok le sokról a gyönyörű hangommal - hangomban nem is lehetne több az irónia és a szarkazmus.

Nem sajnálom, hogy erről lemaradok, egy cseppet sem. Csapnivaló hangom van, így semmi kedvem végignézni, ahogy a többiek annyit énekelnek majd, hogy hangjuk se marad, és hű, de jól fogják érezni magukat.

Valószínűleg akkor is nemet mondtam volna a programjukra, ha amúgy ráértem volna. Nem az én világom, jobb szeretem elkerülni.

- Na, jó, én lépek - szállok le a padról, majd megigazítom magamon a ruhámat.

- Majd látjuk egymást - Blaze egy öleléssel köszön el tőlem, maradék két barátom pedig egy puszit dob felém, amire csak a szememet forgatom és hátat fordítva nekik hazaindulok.

Hiába lesz lassan hajnali négy, a forgalom most is nagy, és sok hazafelé tántorgó részeg emberrel kerülök szembe, így meg sem próbálkozom a zenehallgatással. Nem éppen biztonságos sötétben, illuminált emberek között fülemben üvöltő zenével sétálgatni, így csendben teszem meg az alig 20 perces sétát hazafelé.

Anyát nem találom otthon, nem is számítottam rá, hiszen majd csak ötkor van zárás, így legkésőbb hatnál előbb nem várom haza.

Gyors vacsora, vagy inkább reggeli után lezuhanyzok, aztán egyből ágyba zuhanok.

Délután két óra is elmúlik, amikor felébredek. Anya már a konyhában tevékenykedik, sőt, ahogy látom, már csak az ebéd készítésnél összepiszkolt edényeket rakosgatja a mosogatógépbe, de azon kívül minden már kész van. Az asztal megterítve, az ebéd találva, a lakás ragyog a tisztaságtól, na, meg persze, a beszűrődő naptól, ami hét ágra süt odakint. Szinte hívogatva engem, hogy a parton töltsem a napomat.

- Jó reggelt, álomszuszék. Mikor estél be az ágyba? Amikor hazaértem már az igazak álmát aludtad - mosolyog rám kipihenten.

- Valamikor öt óra felé, fogalmam sincs - vállat rántva ülök le az asztalhoz, miközben a gyomrom hangos korgással adja tudtomra, hogy minél előbb szeretné, ha valami táplálékot juttatnék a szervezetembe.

Kérését teljesítve pakolok a tálamra a még meleg ételből, melyet anyu készített. Őszintén nem tudom, honnét van ennyi ereje mindenre. Hazaér hajnalban, aztán pár óra alvás után felkel, hogy kitakarítson és még ebédet is készítsen. Nekem nehezemre esik egy müzlit is megcsinálni alig pár óra alvás után, nemhogy ennyi mindent megcsináljak. Szóval minden elismerésem az övé.

Bár úgy gondolom, hogy ideje lenne egy kis szabit kivennie és elutaznia egyet. Mert ha itthon marad, akkor biztosan talál valamit, amivel lefáraszthatja magát.

Fel is vetem neki az ötletemet, hátha egyetért velem.

- Mit szólnál egy wellness hétvégéhez? Vagy egy egész héthez?

- Lehetetlen. Most kezd igazán beindulni a pub, hiszen itt a suli vége, nem hagyhatom itt őket a legnagyobb káoszban. Ráadásul téged sem akarlak itt hagyni.

- Anyaaaa - nézek rá rosszallóan. - Kezdjük azzal, hogy nem vagyok kisgyerek, tudok vigyázni magamra. Másrészt tudod jól, hogy a klubban bármikor besegítek, így az is meg van oldva. Te pedig megérdemelsz egy kis pihenőt.

- Na, jó, halljam, miért akarsz elpaterolni itthonról? Ki a srác?

- Nincs szó semmilyen srácról, csupán csak agyon hajszolod magadat - szem forgatva válaszolok, és még hosszú ideig győzködöm, de végül beleegyezik.

Mosolyogva huppanok le a laptopom elé, hogy szobafoglalást nézhessek anyának. Szerencsére nem kell sokáig keresgélnem, és mivel szezon eleje van sikerült egy hétfőtől vasárnap reggelig tartó wellness foglalásra szert tennem.

Miután szólok anyunak úgy dönt, hogy néhány fontosabb cuccát már most összepakolja, hiszen mindig lesz valami, ami majd csak az utolsó pillanatban jut eszébe.

Deréksortban és fürdőruha felsőben indulok le a partra, vállamon a táskámmal, ami a szükséges dolgaimat tartalmazza. A megteendő távolság egyáltalán nem hosszú, szinte 10 perc sincs, ezért hamar leérek. A nap még mindig forrón tűz, a strand pedig dugig van, mégis próbálok egy olyan helyet keresni, ahol kevesen, vagy legalább kevesebben tartózkodnak.

Már majdnem az egész strandot bejárom, amikor meglátok egy szabad helyet egy kisebb fiúkból álló csoport mellett. Ezzel cseppet sem foglalkozva terítem le a törölközőmet a közelükben, ügyet sem vetve a kérdő pillantásokra.