11. fejezet

Drágáim!

Akik még itt vagytok velem, azoknak hoztam egy meglepetés fejezetet. Elkapott az ihlet, és gondoltam gyorsan megosztom veletek, hogy továbbra is fenntartsam az érdeklődéseteket. Megpróbálok egy-két hét múlva újabbat hozni! :)

Fogalmam sincs, pontosan mikor is sikerült ágyba kerülnöm, de azt tudom, hogy a következő nap késő délutánjáig ki se nyitottam a szememet. Aminek az az eredménye, hogy 10 nem fogadott hívás, és egy rakás üzenet vár rám, mindezt összesen három személytől. Ashton hívott egyszer, valamint üzenetet írt, hogy hívjam, ha felébredtem. Ben is próbálkozott hívni párszor, de a hívások és az üzenetek nagy része Blaze barátnőmtől érkezett, az elején még kedves, nyugodt hangnemben, aztán utána átváltott aggódóba, a végén pedig idegbetegbe. Csak a szokásos. Sorjába írok vissza mindenkinek, egy telefonbeszélgetésez még nem vagyok teljesen ébren.

A földszintre szinte lecsúszok a lépcsőn. Vagyis nem is csak szinte, hiszen az utolsó öt lépcsőfokot már csúszva teszem meg, de még mindig félig alszok, így nem érdekel különösebben. Anyut nem találom otthon, bár furcsább lenne, ha mégis. Azonban meglepődök, amikor a egy fejbúbot látok kikandikálni a kanapé hátulja felett. Háttal ül nekem, és párszor meg kell dörzsölnöm a szememet, hogy biztosan jól látom-e, de tényleg ott ül.

- Mit keresel itt? - kérdésem bunkónak tűnik, holott nem annak szánom.

- Anyukád engedett be, egy órával ezelőtt. Azt mondta, megvárhatom itt, amíg felkelsz, vagy felmehetek, hogy felébresszelek. De inkább hagytalak aludni, kimerült lehettél - magyaráz összevissza a kócos hajú jövevény. 

- Oh, akkor köszönöm. Asszem'. Mi járatban erre?

- Meg akartam nézni, hogy vagy. Úgy tűnik nem túloztál az előbbi üzenetben, miszerint "holdkóros vagy" - hatalmas vigyorra húzza a száját, mire válaszul egy szemforgatást kap.

- Kérsz kávét? - félig a konyhában állva kérdezem meg.

- Elfogadom, kösz - felel, miközben felkel a kanapéról és csatlakozik hozzám a helységben. - Mihez lenne kedved?
- Elmehetnénk gokartozni. A külvárosba van egy egész jó hely.
Ashton-nak tetszik az ötletem, így nem sokkal kávézás, és egy gyors összekészülődés után behuppantunk a kocsijába, és meg sem állunk egészen a gokart pályáig. Persze, közben legalább háromszor rossz felé kanyarodtunk, mert hiába szóltam neki időbe, valahogy nem mindig sikerült neki bekanyarodni, amiért persze viccesen rám pirított, hogy milyen rossz útmutató vagyok.
A pályán nem sokan voltak ebbe a tikkasztó hőségbe, így, amint beértünk, egyből meg is kaptuk a sisakokat, az útmutatást, és kocsiba ülünk.
- Versenyezzünk! A vesztes állja a következő randit.
Rám kacsint, de én szinte nem is figyelek már arra, hogy mit beszél.
Randit.
Akkor mi most randizunk? Vagy mi van? Nyilvánvalóan teljesen összezavarodtam, azonban kizártam a gondolataimat inkább.
- Kevés vagy te ahhoz, hogy megverj - vigyorgok rá, és cseppet sem szabályosan már el is indulok.
Méterekkel lehagyom, mire kapcsol, hogy neki is indulnia kéne. Néha-néha sikerül beérnie, van, amikor le is előz, sőt a pálya vége előtt talán két méterrel sikerül elém vágnia, de legyőznie nem. Háromszor játsszuk ezt végig, és észre sem veszem, hogy folyamatosan csak vigyorgok, és határtalanul boldog vagyok. 

Mire végül kiszállunk a kis járművekből, a nyelvemet nyújtogatva gyerekes lelkesedéssel örülök győzelmemnek. Ashton csak mosolyog rám, de ez nem az a leereszkedő, "úristen, mire vállalkoztam" mosoly. Sokkal inkább szórakoztatónak tartja a viselkedésemet, majd pár pillanat múlva könnyedén felemel a betonról, és ünnepel velem. Kezét szorosan a derekamon tartja, hogy le ne zuhanhassak. Egész testemben kellemes bizsergés fut végig, ahogy testem szinte teljesen az övéhez simul, és a pulzusom megugrik. Lassan lejjebb ereszt, azonban csakis annyira, hogy az arcunk azonos vonalban legyen. Még mindig mosolyog, én pedig nem tudok betelni ezzel. Két apró, de annál aranyosabb gödröcske jelenik meg arcának két oldalán, ami aranyossá varázsolja, az egyébként szívdöglesztően szexi megjelenését. Telt ajkai elködösítik a gondolataimat, és az összes, amire gondolni tudok, hogy milyen csodásan is tud csókolni velük, és, hogy mennyire szeretném az egész testemen érezni őket, ahogy apró csókokat hagy minden egyes kis pontomon.
Gondolataimra elpirulok, és forróság önti el a belsőmet, mert bár nem vagyok prűd lány, közelébe sem vagyok a kifejezésnek, de néha még én is meglepődök a gondolataimon.
Ashton még mindig mosolyogva méreget, és van egy olyan érzésem, hogy szinte az arcomra vannak írva a piszkos kis gondolataim.
- Kedvelem, amikor ilyen ártatlan arcot vágsz, miközben a számat vizslatva belemerülsz a gondolataidba - ezt már a fülemhez hajolva suttogja, mintha valami bizalmas titkot osztana meg velem.
Szívverésem felgyorsul, és ha lehetséges, akkor a forróság egyre inkább növekszik bennem. Kedvem támadna lecsapni azokra a csodás ajkakra, miközben fel sem fogom, hogy mit művel velem, már csak a csókjának a gondolata is. Mintha kitalálta volna, hogy éppen mi jár a fejemben... szájával sebesen, de annál lágyabban kap az enyém felé. Szenvedélyes csókban forrunk össze, és teljesen megfeledkezem az aprócska tényről, hogy éppen a gokart pálya kellős közepén állunk. Nyelvével is beférkőzik a számba, amitől az érzés egyre intenzívebb lesz, egyre inkább valódi. Tudom, hogy meg kéne állnunk, tudom, hogy nem okos döntés, hiszen fotósok bárhol lehetnek, még egy ilyen aprócska városban is, ahogy azt is tudom, hogy senki nem örülne ennek a hírnek, én pedig nem szeretnék hirtelen a legutáltabb ember lenni a világon. Ám őt szerintem ezek cseppet sem izgatják, hiszen esze ágában sincs jelenleg elengedni engem, azonban én elszakadok ajkától, és kipirulva mellére hajtom a fejemet, amint földet ér a lábam. Tudom, hogy ez se sokkal okosabb megoldás, de így arcomat mellkasába fúrva szinte nem is látszom ki, ahogy karjaival átölel.
Nem értem az egészet. Mit akar tőlem egy ilyen srác? Mármint tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok csúnya, de azért nem vagyok akkora szépség se, hogy felkeltsem egy ilyen srácnak az érdeklődését. Valószínűleg igaza van barátnőmnek, és csak játszadozik. Hiszen mi másra kellhetnék neki? Neki, aki bárkit megkaphat, és valószínűleg meg is kap. Kizárt, hogy bármit is lásson bennem, amit ne találhatna meg akárkiben. Nem vagyok különleges, és nem is vagyok elég jó egy ilyen sráchoz.
Kellemetlen gondolataim miatt kikászálódok Ashton öleléséből, és a kocsija felé indulok. Értetlenül néz rám, nem érti gyors hangulat változásomat.
- Csináltam valamit?
- Nem, te semmit. Én voltam ostoba. Kérlek vigyél haza.
- Layla, mi a francról beszélsz? - hangján hallom, hogy kezd ideges lenni, és furcsa ilyennek látnom őt.
- Semmiről, Ashton. Reggel megjött, és én hülye nem hoztam magammal semmit, amire szükségem lenne - hazudom, és hál'istennek szó nélkül elhiszi, sőt úgy tűnik, mintha meg is könnyebbülne.
Nem kell sok idő, mire megáll a ház előtt. Intek, aztán eltűnök a kocsiból, a lehető leggyorsabban. Azonban a házban sem fogad sokkal jobb helyzet...

10. fejezet

Hello, Drágáim!

Kissé megint megcsúsztam, ennek az oka leginkább magánéleti, így nem traktállak vele titeket, csupán annyit ígérhetek, hogy a jövőben próbálom magam a tényleges határidőkhöz kötni. Ezerrel próbálkozom.

A rész nem lett túlságosan izgalmas, amolyan átkötő rész, de úgy gondolom, hogy innentől kezdve majd valamennyire beindul.
Sikerekben gazdag, boldog új évet minden kedves olvasómnak! ♥

Jó olvasást! xx

Ashton kinyitja nekem a kocsi ajtaját, én pedig készséggel beszállok, majd ő is így tesz. Nem kérdezem, hová megyünk, nem találom fontosnak. Egyetlen dolog számít: hogy vele lehessek. 

Ostoba vagyok, amiért ennyire belehabarodtam, ráadásul ennyire rövid idő alatt, és szinte biztosara tudom, hogy ennek csak pofára esés lehet a vége, hiszen rohamosan közeledik majd a nyár vége, amikor is elutazik. Nagyon, nagyon messze. 

A távkapcsolatok akkor is nehezek, ha országon belül vannak, ha csak a kontinensen belül, akkor már szinte kibírhatatlan, viszont ha a világ majdnem két végen, akkor teljességgel lehetetlen.

Rövidke kocsikázás után a parton találjuk magunkat. Nem tudom, Ash miért pont ezt a helyet választotta, nem is kérdezem, rá bízom magam.

- Szabad megkérdeznem, mi történt, hogy ilyen korán hazajöttetek? - kérdez rá finoman, ezzel mosolygásra késztetve engem.

- Ana elviselhetetlen volt. Mivel őt nem dobhattuk ki, mert annyira bunkók még nem vagyunk, ezért úgy láttuk legjobbnak, ha ezt a közös nyaralósdit most kicsit pihentetjük és elnapoltuk. Vagy inkább eléveltük - zavartan vigyorgok saját viccemen, ami kegyetlenül béna lett, Ashton mégis nevet, valószínűleg leginkább csak udvariasságból. - Mellesleg mit keresel ébren ilyen későn? Vagyis, inkább korán... - helyesbítek a telefonom kijelzőjére nézve.

- Nem tudtam aludni. De úgy látom, te sem.

- Ja, nem, én dolgoztam - úgy néz rám, mintha szellemet látott volna. - Tudom, az ilyen sztárpalántáknál nem megszokott ilyet hallani, mi? 

Ashton ajkain egy fáradt mosoly jelenik meg, majd hosszasan ecsetelni kezdi, hogy ez a könnyűnek látszó szakma mennyi munkával, és energiabefektetéssel jár. Tényleg nem feltételeztem volna, hogy ennyi erőfeszítést igényel az énekelgetés, de be kell látnom, hogy néha túl felületesen ítélkezem. 

Hosszasan beszélgetünk, egészen az első napsugarak előbújásáig, aztán megállapodunk, hogy indulni kéne. Azonban indulás helyett folytatjuk a csacsogást, mindaddig, amíg rá nem eszmélünk, hogy a kis élelmiszer boltok kinyitottak, és néhány idősebb ember már vásárolni is indul. Mi azonban nem zavartatjuk magunkat, bár egyikünk álmosabb, mint a másik, de ezt is figyelmen kívül hagyjuk.

Mesél az anyukájáról, a testvéreiről, az otthoni barátairól, a bandatársairól, általánosságban az élete minden pontjáról megemlít valamit. Én is így teszek, habár én sokkal hamarabb kifogyok a mondanivalóból, mint ő, hiszen koránt sem élek annyira pörgős életet, mint az övé. 

- Volt egy lány is, akivel alakulgatott valami. Ideérkezésünk elején napi kapcsolatban álltunk, aztán valami ürüggyel mindig leráztam, mert nem éreztem azt a vonzalmat, amit az elején ráadásul nem lehet, egy kapcsolatot egyből távkapcsolat szintről kezdeni. Úgy gondolom, ahhoz sok idő kell, hogy annyira megbízz valakiben, hogy feltétel nélkül belekezdj egy ilyen kapcsolatba.

Meglepődök őszinteségén, és szívemről több tonnányi kő leesik. Igazam volt, tényleg nem hülyítene. Hiszen nincs barátnője. Ha volt is, már elmúlt. Legszívesebben ugrálni lenne kedvem örömömben, azonban nem tehetem, és nem is tudnám, hiszen a fáradtságtól szinte már összeesek. Ash is észreveszi, hogy talán túlságosan is elfáradtam, ezért az autóba parancsol és a házunkhoz hajt, ahol kisegít a kocsiból, és egészen az ajtóig kísér. 

- Aludd ki magad. Írj, amint felébredtél!

Csupán egy bólintásra futja, teljesen kába vagyok. Ashton csak mosolyog, és édes csókot nyom a szám sarkába, majd betessékel az ajtón. 

Anyut már a konyhában találom, frissen és üdén, míg én úgy nézek ki, mint akit kimostak, mellesleg úgy is érzem magam. Rosszallóan néz rám, így megállok, és várom a fejmosást, bár képes lennék állva elaludni. Azonban tisztában vagyok vele, hogy képes utánam jönni, így inkább megállok, és hallgatom.

- Mégis hogy képzeled, hogy szó nélkül le lépsz? Nem megerőltető írni egy sms-t, hogy kitudja merre csavarogsz ezzel a sztárocskával, csakhogy ne aggódjam magam halálra, mivel Sally három órakor azt mondta, hogy hazaindultál. Erre betoppansz a lakásba reggel fél hétkor, miközben ha Sally nem informált volna, akkor azt hinném, hogy még mindig a barátaiddal kirándulsz - levegővétel nélkül beszél, és őszintén csodálkozom, hogy mindezt egyszerre eltudta mondani, anélkül, hogy elfogyott volna a levegője.

- Sajnálom - bevetem a kiskutya szemeket, mert nincs erőm még több bocsánatkérésre vagy kioktatásra. 

Az összes vágyam, hogy végre az ágyamba feküdhessek, és holnap reggelig fel se keljek. 

- Sajnálhatod is. Aki éjjel legény, legyen nappal is! Szóval elkísérsz vásárolni, aztán segítesz az ebédben, valamint éjfélig bejössz segíteni.

Vigyorán látom, élvezi, hogy kínozhat, míg én látványosan szenvedek és előveszem a legbűnbánóbb tekintetemet is, de nem hatja meg. Ezután már nem próbálkozok, hanem a szobám felé veszem az irányt, hogy hideg zuhanyt vehessek, remélve, ez majd valamennyire felébreszt. 

Nos, kereken öt percig tényleg hatásos, de aztán átesek a holtponton és egyre kevésbé érzem magam fáradtnak. 

Éjfélig az összes lehetséges holtponton túlesek, azonban amint hazaérek és meglátom az ágyamat, egyből elálmosodok. Hosszú napom volt.

Először is elkísértem anyut bevásárolni, ami magam volt a pokol, még akkor is, ha közbe a fél ruhatárnyi ruhát vásároltunk, valamint egy valag pénzt otthagytunk kajára és egyéb felesleges cuccokra. Ez a folyamat egészen délig elhúzódott, aztán drága anyukám rájött, hogy késésben vagyunk, így szinte hazafutottunk. Nem is kell mondanom, hogy természetesen gyalog mentünk, csakhogy még inkább élvezhesse kínzásomat. Így huszonötmilliónyi csomaggal a két kezeimen caplattam haza, és minden lépésnél figyelnem kellett, nehogy orra essek. Azonban hősiesen harcoltam, és egyszer sem adtam meg magam az álmosságnak. Ám a java még csak ezután jött. Az ebédkészítés. Anyu úgy gondolta, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljak én is valamicskét a főzés tudományából. Persze, mindezt a legjobbkor... miért is ne?! Tehát, amíg anyu dirigált, én próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy ő azt mondta, ám egyszer sem segített, csupán elmondta mi kéne tennem. Ki lehet találni, hogy ebből a bámulatos tanításból az lett, hogy kétszer kezdtem előröl az egészet, míg a végén kipaterolt a konyhából és inkább megcsinálta helyettem. Mindezek után persze én mosogattam el, mondván, hogy én koszoltam össze a legtöbb cuccot. 

Majd én naivan úgy gondoltam, hogy munka előtt lepihenek egy kicsit, hiszen volt még pár órám vissza addig. Természetesen ez a tervem is befuccsolt, mert pittyegett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Ash volt az, így eszembe se jutott inkább az alvást választani. El ne felejtsem majd megemlíteni neki, hogy érezze magát megtisztelve... fel is írtam a telefonomba jegyzetbe.

Persze elpanaszoltam neki egy idő után, hogy nem hagytak itthon aludni, ezért rögtön elköszönt, hogy aludjam ki magam, de akkor már jöhetett is az esti műszak, amiről inkább nem is beszélnék, mert a gondolattól még fáradtabb leszek, bár nem hinném, hogy ez jelen esetben már lehetséges.

Tehát így telt ez a csodálatos napom, melyet reggel még úgy terveztem, hogy végig alszok. 

Gyorsan magamra kapom a pizsamaként használt pólómat, és már be is dőlök az ágyba. Nem sokat kell várnom, hogy álomba szenderülhessek, másodpercekkel később meg is történik. 

9. fejezet

Halihó!

Igen, megint én, de ezúttal már résszel jövök. Sikerült előbb befejeznem, így felrakom ma, csakhogy biztosan időben érkezzen.

Valamint ezennel hivatalosan is vége a hónapokat átölelő szünetnek! remélem örültök, és tetszeni fog a rész. Véleményeket, pipákat most is szeretettel várom, ahogy mindig is. xx

Sajnos az eltervezett egyhetes utunknak előbb vége lett, mint ahogy terveztük, amiért leginkább Ana-t okolnám, aki végig kibírhatatlanul viselkedett. Mindenkibe és mindenbe belekötött, ha valami nem úgy csináltunk, ahogy ő eltervezte, vagy, ahogy neki megfelelt volna. Így ezt megunva három nap után összeszedtük az összes cuccunkat és elindultunk hazafelé. Mert azt mégsem tehettük meg, hogy Ana-t dobjuk ki, annyira még nem sikerült vérig sértenie minket.

Így történt, hogy három nap elteltével belépek az üres lakásba, ami ugyanúgy áll, mint hagytam pár nappal ezelőtt. Bár nem mintha ez meglepő lenne, hiszen három nap alatt nem változhatott meg teljesen.

Tekintettel arra, hogy este nyolc óra van, egyáltalán nem csodálkozom, hogy anyát nem találom otthon. Pont ezért gyors fürdés és átöltözés után a munkahelye felé veszem az irányt. Egy jó húsz perces, zenehallgatással töltött séta után érkezem meg, azonban anyut sehol sem találom.

-          Stella, szia! – integetek vidáman a lánynak, akit már hetek óta nem is láttam.

-          Layla! – mosolya kiszélesedik, amikor észrevesz, és a pulton áthajolva megölel. – Ha már itt vagy, nem szeretnél besegíteni? Eszméletlen, hogy mi van itt, ahhoz képest, hogy hétköznap van.

-          Szívesen. Akkor átöltözöm.

Eltekintve attól, hogy nem pont ezért jöttem, mindig szívesen besegítek, hiszen imádok itt lenni. A helynek van valami különlegessége, ami teljesen magával vonz. Talán a fel-alá ugráló, illetve táncoló tömeg, melyben fiúk és lányok, középkorúak és kicsit fiatalabban keverednek, mindenféle ruhákban, kevesebb vagy több alkohollal az ereikben. Elbűvöl az, hogy egy estére félreteszik minden gondjukat és szórakoznak, vagy éppen elhozzák minden gondjukat, annak reményében, hogy itt majd elfelejthetik azokat. Mindenki más okból jön be ide, azonban mindegyiküknek egy célja van: jól érezni magukat, vagy így, vagy úgy.

Teljes felszereltségben lépek ki az öltözőben rám települő csendből, hogy megkezdjem az előre nem tervezett, esti műszakomat. Valamint nem utolsó sorban, hogy megtudjam, merre jár az én drága anyukám. Azonban, ahogy azt az emberek mennyiségéből meg tudom jósolni, az este végéig nem fogom megtudni, merre találom, vagy hol van egyáltalán.

-          Milyen régen volt, hogy együtt dolgoztunk már. Szóval ideje lenne mesélned! – ül le az egyik pult mögötti székre Stella, amikor valamikor hajnalban kicsit alábbhagy a nagy nyüzsgés.

-          Miről szeretnél hallani?

-          Anyukád valami olyasmit említett, hogy van egy fiú…

-          Pletykás... – szememet forgatom, mire elvigyorogja magát. – Semmi komoly, csak barátok vagyunk. Vagyis…

A megismerkedésünktől kezdve, egészen a legutóbbi találkozásunkig mindent elmesélek Stella-nak, persze kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert közben egy-két embert ki is kell szolgálnunk.

Stella pár évvel idősebb nálam, de ez soha nem jelentett gondot kettőnk között, mindenről, de tényleg mindenről el tudtunk beszélgetni. Még csak pár hónap ismertség után is úgy viselkedtünk egymással, mintha ezer éves barátságot tudhatnánk magunk mögött. Nálunk soha nem voltak kínos csendek, mert be sem állt a szánk. Pontosabban inkább csak neki nem, én viszonylag keveset beszélek. Szeretek hátul meghúzódni és figyelni a körülöttem lévőkre.

-          Layla, ugye tudod, hogy te fogsz pofára esni, ha hagyod magad teljesen behülyíteni? – sajnálkozó tekintete zavar.

-          Tisztában vagyok vele, de nem tehetek ellene. Mi van, ha tényleg akar valamit, és nem csak szórakozik?

-          Barátnője van. Ha komolyan gondolná legalább a barátnőjével, akkor nem játszadozna veled.

-          Igazad lehet. De azért mégis… nem tűnik olyan srácnak, aki megcsalna bárkit is, vagy lányokat hülyítene.

-          Nem tudom, hogy milyen srác, nem ismerem, így nem tudok véleményt alkotni, de Layla, kérlek vigyázz vele! – bólintok, majd rosszullétre hivatkozva inkább hazamegyek.

Nem akarok arra gondolni, amiket Stella mondott, nem akarom elhinni, hogy semmi esély nincs. Túl makacs vagyok, ahhoz, hogy igaz adjak barátnőmnek. Ezért a lehető legostobábban cselekszek: írok Ash-nek egy üzenetet, hogy előbb hazaérkeztem, és szívesen találkoznék vele.

Ha barátnőim megtudnák ezt, valószínűleg előbb vágnának fejbe, minthogy megdicsérjenek ezért a tettemért, de valahogy most nem izgat. Muszáj megcáfolnom azt, hogy csak játszik velem, képtelen vagyok beletörődni, hogy így van, mert nem lehet így. Ashton nem olyan. Nem lehet olyan.

Azonban hogy is tudhatnék bármit is róla alig pár találkozásból és beszélgetésből? Lehet akármilyen, az is benne van a pakliban, hogy Stella igazat beszélt. Viszont erre mindenképpen magamnak kell rájönnöm. Nem befolyásolhatnak a többiek, akkor sem, ha csak óvni szeretnének. Meg kell ismernem teljesen, ahhoz, hogy eldönthessem milyen is igazából.

Nem telik el fél perc se, máris megcsörren a telefonom, mire mosoly kúszik az ajkaimra.

-          Fél óra múlva felveszlek a házatok előtt – köszönés nélkül közli, amit akar.

-          Ott leszek.

Bugyután vigyorogva rakom le a telefont, és rá kell jönnöm, hogy már késő. Már teljesen megbolondított. Ám jelenleg még ez a ráeszmélés sem rontja el a kedvemet.

Hazaérve újra veszek egy gyors zuhanyt, hiszen eléggé megizzasztott ez este, és nem lenne jó ötlet büdösen megjelenni.

Pontosan fél óra elteltével látom, hogy Ashton autója bekanyarodik a házunk elé. Egy vékony farmerkabátot magamra kapva hagyom el a házat, majd bezárom a bejárati ajtót. Mire az autó elé érek, Ash már kiszáll a kocsiból és apró mosollyal figyeli lépteimet.

-          Meg kell mondjam, igazán boldog vagyok, hogy nem kellett heteket várnom, hogy újra láthassalak – kijelentése szívemet még gyorsabb dobogásra ösztönzi, és ajkaim felfelé kunkorodnak.

Átölel, amit viszonozok, aztán ismerős mozdulatot tesz. Ugyanúgy eltol magától, ahogy kisebb búcsúnkkor. Kezei a derekamat szorítják, míg arca gyorsan közeledik az enyémhez. Pár másodperc elteltével már meg is érzem ajkait az enyémeken. Azonban ezután nem húzza el fejét, ahogy legutóbb, hanem mozgásra készteti szánkat, ezzel csókot formálva. Az agyam józan része folyamatosan kiabál, hogy toljam el magamtól, azonban cseppet sem foglalkozok vele, csak élvezem, hogy tökéletes ajkai együtt mozognak az enyémekkel. 

Fejlemények!

Halihó, Drágák! 

Nem résszel érkeztem még, azonban, úgy gondoltam, szólok, készületben van a következő, szám szerint a kilencedik fejezet. Igyekszem holnap, de legkésőbb a hét közepéig megírni, és közzétenni!

Remélem, több hónapos kimaradás után is vannak még olyanok, akik nem pártoltak el tőlem teljesen, és szívesen olvassák majd a folytatást. Ezek után tényleg igyekszem rendszeresen új részeket hozni, valamint próbálom elkerülni az elkövetkezőkben az ennyire hosszú szünetek, sőt úgy magát a szüneteket is.

Sajnálom, hogy eddig húztam-halasztottam az egészet, de nem volt ihletem, se időm írni. Azonban most már tényleg igyekszem heti, maximum kétheti rendszerességgel frissíteni.

Legyetek jók, legkésőbb szerdán érkezem. Becsszó! Valamint kitartást, már csak a jövőhét, és élvezhetjük a téli szünetet! xx

III. Díj

Köszönöm szépen a díj Loretta-nak! ♥

Szabályok: 

Írd ki kitől van!

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küldd el 11 embernek!

11 dolog rólam:

1. A barátommal múlt héten voltunk egy hónaposak.

2. Nem tartok hónapfordulókat, de azért tudom, hogy mikor kéne lenniük. (:D)

3. Nyár végén végre, 10 év után kontaktlencsés lettem.

4. Eddig két jegyem van, azok is pocsékok.

5. Már most meguntam az iskolát.

6. Utálom az osztályomat.

7. Jövőhéten átfestetem a hajam kékes-feketésre. 

8. Most fejeztem be az Alaska nyomában című könyv olvasását.

9. Nem nagyon szeretem a csokit.

10. Alig két hónap alatt majdnem 50 topjoy kupakot gyűjtöttem össze.

11. Holnap dolgozok.

11 válasz:

1. Kik azok, akik mindig melletted állnak?

Két barátnőm, és most már a barátom is.

2. Van példaképed, ki?

Van, Demi Lovato.

3. Mi ösztönöz az írásra?

Most leginkább semmi, mert százféle gondom van.

4. Olvasni szeretsz jobban vagy tvzni? 

Mindenképpen olvasni. A tévémet nagyon ritkán kapcsolom be.

5. Hogyan jellemeznéd magad?

Zárkózott természetű vagyok, és eléggé önbizalom hiányos. Nehezen bízok meg az emberekben, makacs vagyok, és soha nem hallgatok másokra. Elég komplex személyiség vagyok, de ha valaki tényleg igyekszik megismerni, akkor az könnyen kiismer.

6. Eddig hány blogod volt?

Kettő, ez a harmadik, plusz még barátnőmmel írunk egyet közösön, de jelenleg az is szünetel.

7. Mióta blogolsz?

Két éve, azt hiszem. Nem tudom pontosan.

8. Mit szeretsz az írásban?

Kikapcsol. Egy teljesen új, és különböző világot ad.

9. Milyen hosszúra tervezed a történeted?

Két évadosra szeretném, de többet nem árulhatok el, mert akkor lelőnék mindent.

10. Van olyan személy, akitől "ihlet" száll rád azaz ötletet ad?

Nem igazán.

11. Mit üzennél azoknak, akik támogatnak, és azoknak, akik olvassák a történeted?

Azt, hogy köszönöm, és imádom őket. És hálás vagyok, amiért úgy is kitartanak mellettem, hogy nem vagyok profi, ráadásul még a blog is szünetel jelenleg.

Nem tennék fel kérdéseket, mert már mindenkinek küldtem díjat, akinek küldenék. 

SZÜNET

Hello, drágák!

Nem résszel érkeztem, még mindig nem, és ezt szörnyen röstellem. Ezért, ahogyan az a címből is kiderült a blog meghatározatlan ideig szünetelni fog. Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de eléggé összecsaptak a dolgok a fejem felett. Ezek leginkább magánéleti dolgok, amiket nem részleteznék, mert számotokra nem fontosak. Soha nem kellett még szüneteltetnem egyetlen blogomat se, viszont úgy érzem, hogy nem húzhatom tovább. Több, mint egy hónapja nem volt rész, és bár elkezdtem már, sőt, majdnem be is fejeztem, mégsem érzem jónak. Ihletem lenne, bőven, éppenséggel csak leírni nem tudom. Túl sok dolog kavarog bennem, szóval először próbálom ezeket összerakni magamban, aztán újra belevágni az írásba.

Viszont... ugye hétfőtől megkezdődik az iskola. Ez megint csak egy ok, ami miatt húzódik a szünet. Nem tudom, hogyan lesz, szerettem volna a nyár folyamán befejezni a történetet, azonban egy illető igencsak megkavarta az életemet, ami miatt elhanyagoltam az írást. És így suli kezdetével valószínűleg még inkább elfogom. A kilencedik és a tizedik még nem számított, viszont a tizenegyedik osztály már élesben megy, és fontos, hogy jól teljesítsek, különben nem tudok főiskolára menni. 

Szörnyen sajnálom, és elnézéseteket kérem, de nagyon bizonytalan, hogy mikor lesz újra rész. De sietek. És amint rendezem a dolgaimat, az lesz az első dolgom - persze a tanulás mellett -, hogy nekiesek az írásnak. 

Jók legyetek, élvezzétek ki a maradék időd, és kitartást a következő évre! 288 nap múlva újra nyár (igen, tényleg kiszámoltam). xx

II. Díj

Köszönöm szépen a díjat Brigittának! xx

Szabályok:

Írd ki kitől van!

Írj magadról 10 dolgot!

Válaszolj 10 kérdésre!

Tegyél fel 10 kérdést!

Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog magamról:

1. Ma elakartam menni egy nagyobb fültágítót venni, de aztán nem jött össze.

2. A nyaram eddig unalmasan, de túl gyorsan telik. Nem is értem, hogy történhet ez a kettő egyszerre.

3. Meguntam, hogy lila a hajam, szóval most éppen kéket akarok. Amit valószínűleg úgyse fognak megengedni.

4. Minden este úgy ülök le a géphez, hogy akkor most megírom a részt, de általában soha nem sikerül, mivel mire hazaérek, már hullafáradt vagyok.

5. Tetszik egy srác, aki nem kéne, hogy tetsszen, mert nem itt lakik...

6. Imádom festeni a körmömet. Bár csak fekete vagy vörös szokott lenni.

7. Nem szeretem, ha tőlem kérnek tanácsot, mert nem tudok tanácsot adni.

8. Jó hallgatóság vagyok, de csak ennyit tudok tenni.

9. Utálom, amikor hülyének néznek.

10. Amit a legjobban imádok a nyárban - amellett, hogy nincs iskola-, hogy ehetek dinnyét és kukoricát.

Válasz a kérdésekre:

1. Mit tennél, ha életed utolsó napját élnéd? 

Sok mindent bevallanék sok mindenkinek, bocsánatot kérnék valakitől, és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, megcsókolnék valakit. Igen, azt hiszem, "csak" ennyit tennék.

2 . Melyik állattá változnál, ha lehetne?

Semelyikké. Nem igazán vagyok állatbarát.

3. Ki volt az első nagy kedvenced? (sztár, banda..)

A Hooligans. Egy magyar együttes. A mai napig szeretem őket, köbö egészen két éves koromtól kezdve. 

4. Mi a kedvenc helyed? (pl. városrész)

Canterbury, Rochester. Tudom, nem városrész, de oda vagyok ezékért a városért, ha tehetném valamelyikbe élném le az életem.

5. Mit szeretnél megtenni, ha lehetne?

Utazgatni, koncertekre járni. Persze, ez nem olyan lehetetlen dolog. Vagyis... nekem az, másoknak meg nem tudom.

6. Mit vennél legelőször, ha nyernél a lottón?

Semmit, adakoznék először.

7. Ha lehetne, hova költöznél el most nyomban?

Canterbury-be, vagy Rochester-be. 

8. Melyik koncertre mennél el szívesen?

Hű, ez sok lesz... 5 Second of Summer, 1D, Bring Me The Horizon, You Me at Six, Sleeping With Sirens, Of Mice & Men, Lea Michele, Demi Lovato, Cher Lloyd, Our Last Night, Arctic Monkeys... meg igazából nagyon sok van még, de inkább nem sorolom fel az összeset.

9. Ha visszamehetnél a múltba, melyik korszakot választanád?

Öt-hat éves korba. Akkor még élt a papa, és egészséges volt. Egyébként nem szívesen mennék vissza. Sok olyan dolog van, amit nem akarok még egyszer átélni. 

10. Mi a kedvenc virágod?

Fogalmam sincs. Nem szeretem a virágokat.

10 kérdés:

1. Inkább természetes, vagy mű dolgok?

2. Van valami hobbid?

3. Spontán írsz, vagy előre megtervezed a történet minden részletét?

4. Mióta blogolsz?

5. Mikor kezdtél el írni? Akkor egyből publikáltad is, vagy csak később?

6. Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

7. Mi az, ami felidegesít?

8. Mit gondolsz a naplóírásról? 

9. Melyik az a nap, amelyet kiemelnél eddigi életedből?

10. Mivel szeretnél foglalkozni felnőttként?

Akiknek küldöm:

Túl jó megjátszás